A lengyel kormányfő pénteken újra elmondta,  hogy Lengyelország "sem országként, sem nemzetként nem volt bűnrészes a holokausztban", és ezt

sürgősen el kell magyarázni Izraelnek, az Egyesült Államoknak és másoknak.

Mateusz Morawiecki erről az MTI tudósítása szerint a délkelet-lengyelországi Markowában beszélt, az Ulma-családnak a szülőfalujában. A család tagjait a nácik azért végezték ki, mert zsidókat rejtegettek a második világháború alatt.

Morawiecki szerint a lengyelek ártatlanságának sokan nincsenek tudatában, vagy nem értik.

Talán azért, mert nem ismerik a tényeket, vagy nem akarnak megérteni bizonyos tényeket. (...) Döntő fontosságú, hogy megvitassuk ezt az izraeli barátainkkal, az amerikai barátainkkal és partnereinkkel az európai országokban, és elmagyarázzuk a dolgot.

A Beata Szydłót tavaly decemberben váltó volt fejlesztési- és pénzügyminiszternek azért vált sürgőssé a lengyel történelem ezen epizódjának "megvitatása", mivel óriási vihart kavart, hogy a lengyel parlament mindkét háza jóváhagyta a Nemzeti Emlékezet Intézetéről (IPN) szóló törvény módosítását, ezáltal

A jelenleg Andrzej Duda államfő aláírására váró törvény pénzbírsággal vagy három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtaná, ha valaki "nyilvánosan és a tényeknek ellentmondva" bűnrészesnek mondja ki a lengyeleket a Harmadik Birodalom rémtetteiben.

A módosítás ellen élesen tiltakozott Benjámin Netanjáhu izraeli kormányfő, az Egyesült Államok, a jeruzsálemi Jad Vasem holokauszt-emlékközpont és a Zsidó Világkongresszus (WJC) is. Ez utóbbi elmöke, Robert Singer "történelmileg zavarosnak és a demokrácia elleni támadásnak"minősítette a jogszabályt, és azt mondta,

elfojtja a valódi szembesülést az ország háborús történelmének legdermesztőbb jelenségével, azzal, milyen mértékben voltak cinkosok a helyi lengyelek zsidó szomszédaik megsemmisítésében.

A lengyelek hősök voltak, de nem ártatlanok

A jobboldali lengyel kormány húzása emlékeztet arra a húzásra, mellyel a Fidesz az Alaptörvény preambulumába emelte azt, hogy a magyar társadalom  vagy kormányzat lényegében nem felelős a holokausztért, hiszen Magyarország az 1944. március 19-i német megszállástól a rendszerváltásig idegen uralom alatt állt. De a Jog és Igazságosság lépése sokkal direktebb és durvább történelemhamisítás. 

Tény, hogy a lengyel nép a II. világháborúban hősiesen állt ellent a németeknek, majd a szovjeteknek, és még államiságának megszűnése után is minden fronton felvette a harcot a nácik ellen. A senki által nem tagadott érdemek mellett viszont az is tény, hogy a lengyelektől sem mentes antiszemita érzületek még a II. világháború alatt is számos atrocitást szültek. Ezek motivációi és okai igen bonyolultak (és nyilván nem ez a cikk fogja megmondani a frankót), és rengeteg vita zajlik arról is, milyen hangsúllyal kéne szerepelniük a lengyel történelmi kánonban (már ha van olyan, hogy kánon). A pogromok feltárását - a magyar Holokauszthoz hasonlóan - ráadásul sokáig akadályozta a kommunista diktatúra leegyszerűsítő történelemszemlélete, illetve egészen a 2000-es évekig pedig a lengyelekbe mélyen beivódott mártír-önkép.

Jan Tomasz Gross úttörő kutatásai nyomán azonban 2000-ben megjelent a Szomszédok című könyv, mely bemutatta, hogyan rendeztek 1941-ben egy Jedwabne nevű városban a helyi lakosok - a németek biztatására - véres pogromot rendeztek a zsidó lakosok ellen, ami 1600 áldozatot követelt. A könyv nyomán a Nemzeti Emlékezet Intézete kiterjedt kutatásokba kezdett; ezek nem csak a jedwabnei pogrom körülményeit tárták fel és dokumentálták, hanem

Szóval a Holokausztban való lengyel felelősség tagadása nettó történelemhamisítás.

Az meg már csak adalék, hogy Lengyelországban történt a háború utáni egyik legnevezetesebb zsidóellenes atrocitás, az 1946-os kielcei pogrom, melyben a helyi lakosság arra az ősi konteóra gerjedt be, hogy a háborút túlélt zsidók az átmeneti szállásukra keresztény gyerekeket hurcolnak, és ott rituálisan kivégzik őket. A kielcei átmeneti szálláson és környékén összesen 37 zsidót öltek meg és 35-öt sebesítettek meg.