Az Oszmán Birodalom szívében, a Földközi-tengeri térség keleti területén uralkodó szélsőségesen hideg és száraz időszakok miatt értek véget a súlyosabb harcok a Habsburg Birodalom és a törökök között – állítja egy, a Human Ecology-ban megjelent tanulmány. Az időjárás-változás, a 14. századtól fokozatosan az addigi „középkori meleg periódus” után az átlaghőmérséklet jelentős csökkenését hozta magával. Emiatt Európa lakossága is sokat szenvedett, az Oszmán Birodalomban azonban még erősebb hatása volt, főleg az ott addigra már bekövetkező nagy népességnövekedés miatt.

Egysztrák kutatócsoport most történelmi és régészeti információk mellett sok új természettudományos adatot vizsgált, például évgyűrűelemzések eredményeit vagy a Közel-Kelet cseppkőbarlangjainak klímaarchívumait. Ezek segítségével nagy pontossággal következtetni lehet arra, hogy adott időszakban milyen klíma volt a jellemző.

Európával ellentétben, ahol a „kis jégkorszak” okozta ellátási válságot a boszorkányégetések elszaporodásával és a vallásháborúkkal is összefüggésbe hozzák, a változásoknak az Oszmán Birodalmat érő hatásairól eddig kevesebbet lehetett tudni – idézi az MTI a kutatást vezető Preiser-Kapellert.

A középkorkutató kérdése, hogy az oszmánok miért nem tudtak profitálni Európa akkori legyengüléséből.

A válasz: mert más politikai tényezők mellett a klímaváltozás is sokkal erősebben érintette őket.

Az, hogy 1600 körül jelentős krízist éltek meg éhínségekkel és az úgynevezett Celali-felkelésekkel, ismert tény, de hogy ebben milyen szerepet játszott az éghajlat, arról korábban keveset lehetett tudni. Preiser-Kapeller szerint az új kutatás kevés kétséget hagy afelől, hogy szoros volt az összefüggés.

A klíma változása nyomán a megnövekedett lakosság már alig jutott táplálékhoz, az államapparátus és a katonaság pedig túlméretezettnek bizonyult a megváltozott körülmények között.

(Borítókép: Budavár visszafoglalása (1686) Lotaringiai Károly táborából nézve Franz Geffels festményén - forrás: Wikimedia Commons / Magyar Nemzeti Múzeum)