Álompár? Álomesküvő? A briteknek itt van Megan és Harry. Nekünk meg Ily és Pista, 1940-ből. „Ma délelőtt őket nézte az egész ország, [...] és reájuk gondolt az egész világ, mikor a rádió, a kép és a film bájos alakjukat öt világrész elé vetíti. A felbolygatott, véres és robbanásoktól dübörgő föld békés és barátságos sarkában, a kicsi, becsületes ország szívében, a lelkes és hűséges fővárosban két fiatal nemes lélek egymásra talált”– írta az Ujság 1940. április 27-én.
Vitéz Horthy István, a kormányzó fia és Edelsheim-Gyulai Ilona grófnő „egyszerű magyar pompával” lezajlott református szertartását Ravasz László püspök vezette a Szilágyi Dezső téri templomban. Nyolcszáz fő, hölgyek és urak: a magyar állam – közölte nemes egyszerűséggel az Ujság. „Hihetetlen csendben és finomságban tud együtt ülni az arisztokrácia”– írta egy másik lap.
A fehér szekfűből és örökzöldből font füzérrel díszített templomban nagykövetek és családtagok, egyházi és állami méltóságok ültek a padokban. A fotók és a filmhíradó megőrizte gróf Teleki Pál miniszterelnök templomba siető lépteit. Egy év sem telik el, Teleki öngyilkos lesz, a „kicsi, becsületes” Magyarország már látszólag sem békés hely.
Az előkelő vendégek egy része a divat, másik a hagyomány dress code-ját követte. A férfiak fekete zsakettet, egyenruhát vagy mentét, tollas kalpagot, nemes selymekből készült díszmagyart viseltek, a hölgyek fekete, szürke, kék és drapp kosztümöt, kacér kalapokat vagy pártát és fátylat, pruszlikos magyar díszruhát.
„Amikor kiléptünk a templomból, a lépcső két oldalán fiatal pilóták álltak sorfalat, propellerekből formált ívet tartva fölénk [Horthy István repülő főhadnagy volt, a Magyar Aero Szövetség elnöke]. Gyönyörű, napsugaras idő volt, a hosszú kocsisor végighajtott a Duna-parton, föl a királyi várba. Még mindig előttem van az a felejthetetlen, csodálatos látvány: a Duna, szépséges hídjaival, a világ legszebb parlamentjének épülete a túlsó parton, s a Duna fölött legalább száz fehér galamb röpdösött. [...] Akkor engedték szabadon a galambokat, amikor kiléptünk a templomból; szerettem volna tudni, békét hoznak-e nekünk” – emlékezett vissza Edelsheim-Gyulai Ilona Becsület és kötelesség című memoárjában.
Edelsheim-Gyulai Ilona grófnő a kormányzó fiával kötött váratlan eljegyzéséig sem volt teljesen ismeretlen, a társasági rovatot követők legalábbis rendszeresen értesülhettek báli ruháiról és kiemelkedő sítudásáról. A Dísz téri Edelsheim-palotában, majd a szinte szomszédos kormányzói palotában tartott eljegyzés után indult be igazán a hírgyártás a huszonegyéves, Ily-ként emlegetett grófkisasszonyról. Az újságírók naponta építették a művelt sportlady képét, a fényképészek versengtek, hogy eljegyzési fotókat csináljanak a párról. „Nem fényképezünk a start előtt" – mondta kezdetben Horthy István a pilótahagyományokra hivatkozva, de sokáig nem állhattak ellen a korabeli médiaérdeklődésnek.
Marosnémethi és nádaskai Edelsheim-Gyulay Lipót gróf legfiatalabb leánya és nagybányai Horthy Miklós idősebb fia között a sportszeretben találta meg az összekötő kapcsot a sajtó. Az ifjú mágnásleány igazi sportlady: lovagol, kitűnően ért a gépkocsivezetéshez, kitűnő sielő, „él-hal a természetért, rajongója a turizmusnak”. Horthy István a sielés kivételével ugyanígy, viszont az akkori Európa egyik leghíresebb sportrepülője volt, egy évvel korábban tette meg a Budapest-Bombay-Budapest távot egy Arado79-es gépen. A gépészmérnöki diplomát szerző Horthy-fiú a modern mérnök megtestesítője volt: munkásként kezdte, a Csepel Motorgyárban, majd a detroiti Ford-gyárban végigjárt minden lépcsőfokot. A Fordnál töltött után tizennyolc hónap után bejárta az egész Egyesült Államokat. A Chesterfield cigarettához és az Esquire magazinhoz élete végéig ragaszkodott.
Ilona a várbeli Dísz tér 12. alatti ódon, sárga falu, kétemeletes kis városi palotában született, melyet még a szociálisan érzékeny, Országos Gyermekvédő Egyesület-alapító nagypapa vett. Az 1918-ban született grófkisasszony első szava a történelmi változásokra, egészen pontosan a proletárdiktatúra bevezetésére reflektált: „A családi hagyomány szerint az első szó, amelyet tisztán kiejtettem, szüleim legnagyobb megrökönyödésére az elvtárs volt. Nem bánom, hogy ez volt az első szavam, ha nem ez lesz az utolsó!”
De nem ez, vagy a Nyitra megyében fekvő, Felsőelefánt központú birtokuk Csehszlovákiához csatolása volt a legnagyobb trauma a kislány életében (és erről a lapok is hallgattak).Egyéves volt, amikor anyja elhagyta kislányait és a férjét. Az apa hamarosan újranősült, elvett egy elvált úriasszonyt, aki egy kislányt hozott a házasságba. A mozaikcsaládban eltöltött boldog gyerekkort az anya hirtelen felbukkanása és a kötelességből vele töltött idő zavarta meg.
A király nélküli Magyar Királyság arisztokrata családjai come il faut-nak találták a tenger nélküli tengernaggyal való társadalmi érintkezést, Gyulai-Edelsheimék és Horthyék azonos körökben mozogtak. Egy operaházi jótékonysági előadáson és bálon találkozott először Ilona és István, akit Pistának szólított a társaság.
„Ő szemlátomást tudta, ki vagyok, biztosan Nicky [ifjabb Horthy Miklós] mondta meg neki, és megkérdezte, nővéreim közül én vagyok-e a jó síelő. Miután igennel válaszoltam, megkérdezte, hogyan találkozhatna velem. Annyira elcsodálkoztam, hogy nem is emlékszem, mit válaszoltam. Öccsével ellentétben, Pistát ritkán lehetett korombeli lányok társaságában látni. Harminchat éves volt, nőtlen, és sokat utazott külföldre.”
A bált együtt töltötték, pár nap múlva elmentek síelni a budai hegyekbe, gyakran telefonoztak. Ilona elhatározta, hogy nem fog beleszeretni a Horthy-fiúba, akiről Pesten azt beszélték, hogy „van egy hölgy Franciaországban, akit szeret, ezért nem érdeklik a magyar lányok.” Mégsem telt el sok idő az első csókig és a mindenkit meglepő eljegyzésig. Edelsheim-Gyulaiék reakciója az örömmámortól az óvatosságig terjedt. „Ily, ezt hogy csinálta?"– kérdezte a mostohaanya. „Öt év múlva majd megmondom, örülök-e vagy sem"– mondta az apa.
A menyasszonyi ruha Rotschild Klára szalonjában készült. Budapest egyik legismertebb divattervezője a nagymama hagyományos díszmagyarját fehérben gondolta újra. Az esküvő reggelén Rotschild Klára és a főszabásznő öltöztette Edelsheim-Gyulai Ilonát a nagy gonddal készített ruhába. A kilencven, gyöngyökből kivarrott rózsát egy hónapos munkával a borkátra öltögető himzőnő meghívót kapott a templomi szertartásra.
Amikor az egész Budapestet lázban tartó esküvő előtt a ruhát közszemlére tették egy Váci utca virágüzlet kirakatában, rendőr tudta csak kordában tartani a bámuló tömeget. Nem volt könnyű megfelelő próbabábut találni. „Az egész magyar fővárosban nem találtak olyan karcsú babát, mint Edelsheim-Gyulay Ilona grófnő” – írta meg a Keleti Ujság. De német beavatkozással sikerült: az utolsó pillanatban előkerült egy, mely éppcsak megérkezett Németországból.
A ruhát nemcsak a fotók és a filmszalag, hanem egy festmény is megörökítette: az amerikai nagykövet felesége lefestette az ifjú párt. A képnek a Hamupipőke és a herceg címet adta.
Az esküvői szertartás után díszebéd következett a Várban, majd a család kikísérte a friss házasokat a budaörsi repülőtérre. Útra készen várta őket az ARADO 79/B jelzésű kétüléses sportgép, amelyen a menyasszony már hetek óta gyakorolta a pilótatudományt.
„Ahogy elrepültünk a messzeségbe, előttünk állt a jövő. Miénk volt a világ, a modern világ. Csak 1940-et írtunk, és az aggasztó jelek ellenére még bízhattunk abban, hogy a dolgok elrendeződnek. Az előző év februárjában ugyan megszakadtak a diplomáciai kapcsolatok a Szovjetunióval, de szeptemberben újra helyreálltak, és még volt valamiféle kis remény arra, hogy a német terjeszkedés nem folytatódik tovább” – írta Horthy Istvánné az indulásról.
Az 1. honvéd vadászrepülőezred három egymotoros vadászgépe az ország határig díszkiséretet adott Horthyéknak. A repülőnászút első állomása Velence volt, majd Nápoly, Catania, Tunisz, Tripoli, Bengázi, Kairó következett. Innen az európai események miatt vissza kellett fordulniuk: „Eredetileg úgy terveztük, lerepülünk délre, Luxorba, de csalódtunk, egyiptomi tartózkodásunk hirtelen véget ért. Táviratot kaptunk Budapestről, hogy azonnal térjünk vissza, mert a német csapatok lerohanták Belgiumot és Hollandiát, a háború immár feltartóztathatatlan.” Így Tel-Aviv, Damaszkusz, Adana, Ankara, Isztambul, Szófia érintésével két hét után újra Budapesten voltak.
A nászútról visszatérve új élet kezdődött, a grófkisasszonny a budavári kormányzói rezidenciába költözve belecsöppent a politika és a reprezentáció világába, ahol „okosan kellett beszélni és viselkedni”.
A boldognak induló házasságnak két és fél év után Horthy István halála vetett véget. A MÁVAG-ot, majd a MÁV-ot irányító Horthyt 1942-ben az országgyűlés Magyarország kormányzóhelyettesévé választotta. Ebben az évben a szovjet fronton, utolsónak szánt bevetésén nem sokkal a felszállás után vadászgépével lezuhant, és meghalt. Fiúk, az ifjabb Horthy István másfél éves volt ekkor.
„Talán úgy tűnik, mintha utólag megszépítettem volna, pedig az a valóság, ahogyan én átéltem minden szépítés nélkül az eseményeket, habár akkor is és még most is az egész már-már tündérmese”– összegezte életét.
Horthy Istvánné a háború után Portugáliában, majd Dél-Angliában élt. 2013-ban halt meg .