1945. május 1-jén Karl Lehmann késő estig dolgozott a Londontól 65 kilométerre fekvő readingi munkahelyén. Rádiót hallgatott – ezért kapta a fizetését.

A szovjet csapatok lassan körülzárták Berlint; a háború a végéhez közeledett. A 24 éves Lehmann a német állami rádióadást figyelte, akik fontos bejelentésre készültek.

Ünnepélyes zenét játszottak be, majd bejelentették, hogy Hitler meghalt. Azt mondták, a bolsevizmussal vívott harc közben esett el. A bejelentésnek igen sötét hangulata volt.

Karl kilenc évvel korábban menekült el Németországból Angliába a testvérével, Georggal. A szüleik küldték őket, hogy megmeneküljenek a zsidóüldözés elől; a fiúk apja német zsidó volt. Lehmann megkönnyebbült, amikor meghallotta, hogy meghalt a Führer, aki tönkretette az életét.

A BBC Monitoring részlegét a második világháború hajnalán alapították. A részleg dolgozói a külföldi rádióállomásokat figyelték. Lehmann-nak a németek és a szövetségesek rádióműsorait kellett hallgatnia és fordítania, így Lehmann az elsők között értesült a Führer haláláról.

Az egész épületben mindenki éljenzésben tört ki. Rádöbbentünk, milyen fontos bejelentés volt ez; a háború végét jelentette.

A németek csak hat nappal később adták meg magukat. Az addig sem volt kétséges, hogy Adolf Hitler meghalt, de csak később vált világossá, hogy öngyilkos lett.

Azt, hogy elesett, azokra mondják, akik harcban vesztették el az életüket. Egy nagy hazugságot hallhattunk. Nem ismerték el, hogy öngyilkosságot követett el, mert az mindennek a végét jelentette volna. De a németek maguk jelentették be a rádióban, hogy Hitler meghalt. Ennél hivatalosabb már nem is lehetett volna.

A Hitler haláláról szóló bejelentést Ernst Gombrich, a German Monitoring csapat vezetője írta, aki később művészettörténészként vált híressé. Gombrich felhívta a londoni kabinet irodáját, hogy tájékoztassa a kormányt. A BBC hírügyeletét is értesítették a történtekről.

A ma 97 éves Lehmann szerint az épületben mindenki örvendezve fogadta a Führer halálhírét. A BBC Monitoringnál körülbelül ezren dolgoztak. A német adásokat figyelő, nagyjából negyvenfős csapat főleg zsidókból, szocialistákból és szakszervezeti dolgozókból állt, akik a náci megszállás elől menekültek el. A náci diktátor halála nagy megkönnyebbülést jelentett nekik – már csak azért is, mert gyűlölték Hitler beszédeit fordítani.

Hitlert nagyon nehéz volt fordítani. Borzalmas író volt. A beszédei kiábrándítók voltak, ha német nyelvű szövegként olvastad őket, de élőben teljesen más benyomást tett. Az ékesszólására támaszkodott. [A halála] azt jelentette, hogy többet nem kell őt fordítanom.

(BBC News)