12 éves voltam, amikor a nagymamám magával vitt a romániai falurombolás ellen tiltakozó tüntetésre a Hősök terére 1988-ban; egy köpésre laktak, ő pedig teljes hírfüggőségben csüngött azokban a hónapokban, meg úgy általában a tévén és a rádión. A Hősök terén nekem is szereztünk egy fáklyát, amivel aztán elvonultunk a román nagykövetség elé a Thököly útra; Csurka beszélt, de a nagymamám akkor még nem morgott rá, vagy rá egyébként kevéssé jellemző módon ez egyszer magába fojtotta – nekem pedig kivételes pozitív tömegélmény volt az egész, igazi extázis, hatodikos gyerekként a nagy rendszerváltó pillanat.
Ennek június 27-én lesz 30 éve; Csurka és a nagymamán sincs már meg jó ideje, és a közélet is eléggé máshogy vibrál – ami miatt bennem most mégis előjött, az egy felhívás, hogy a rendszerváltáskori magánemlékekből és a privát történelemből csináljunk, ha lehet, közöset. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) és a Történelemtanárok Egylete (TTE) ugyanis ezekben a hetekben az 1988-as tömegtüntetésekre emlékezik. Ennek két nagy lába van: várják „mindazok jelentkezését, akik az ezen demonstrációkkal kapcsolatos képi vagy írásos emlékeiket szívesen megosztanák, vagy – akár másolat formájában – a közlevéltár őrizetére bíznák”, másrészt pedig a levéltár egy virtuális kiállítást is csinál a náluk lévő dokumentumokból és fotókból.
Az első ilyen a májusi vízlépcső elleni tüntetés volt, hamarosan jön erről a bizonyos falurombolás elleni demonstrációról is náluk egy válogatás, most pedig az 1988. június 16-i megemlékezés anyagait hozták nyilvánosságra. Ez ugye Nagy Imre és társai kivégzésének 30. évfordulója volt, és bár egy év múlva már az állami méltóságok részvételével temették újra a kivégzett miniszterelnököt, ekkor, 1988-ban, még komoly belügyi apparátus figyelte az ellenzéki rendezvényeket, és nem csak úgy a háttérből, mint majd '89-ben. A virtuális kiállítás anyaga az ÁBTL oldalán itt végigböngészhető, mi most egy rövid válogatást mutatunk csak, mondjuk kedvcsinálónak.
Egy 1988. június 5-i felhívásban a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) követelte az 1956-os forradalom után kivégzettek rehabilitálását, újratemetését és egy nemzeti emlékmű felállítását. A TIB azt kérte, hogy aki teheti, június 16-án, Nagy Imre és társai kivégzésének 30. évfordulóján helyezzen el egy szál virágot a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájánál. A megemlékezés hírét a szervezők röplapokon terjesztették, a fenti nemzeti színű felhívás a német emigrációból származott – az ÁBTL állományába nyilván úgy kerülhetett, hogy a belügyi szervekhez is jutott belőle.
Június 16-án aztán 3-400-an jelentek meg a rákoskeresztúri temető parcellájánál. Beszédet mondott Rácz Sándor és Fónay Jenő, Nagy Gáspár felolvasta két betiltott versét, Hegedűs László és Mécs Imre pedig felsorolta annak a 244 kivégzettnek a nevét, akikről biztosan tudták, hogy ott temették el őket.
A rákoskeresztúri temetőnél a politikai rendőrség még nem lépett fel, csak figyelte az eseményeket, de a délutáni tüntetéseket már durván feloszlatta. Először a Hősök terére tervezett koszorúzást akadályozták meg, majd a Batthyány örökmécseshez vonuló tömeghez szóló Tamás Gáspár Miklóst és 15 társát vitték el a hatóság emberei. Az erről készült képet tette aztán a Beszélő a címlapjára.
A kétszáz fős tömeg ezután az MTV-székház felé vette az irányt, ahol Kis János és Mécs Imre mondott beszédet, majd tovább mentek a kivégzett miniszterelnök, Nagy Imrét éltetve a Vörösmarty térre, ahonnan motoros rendőröket is bevetve szorították ki őket.
Mint az ÁBTL ismertetője írja: „A délelőtti megemlékezés engedélyezése, a délután letartóztatottak szabadon bocsátása, valamint ezzel szemben a délutáni tüntetések szétverése jól jelzi a hatalmi gépezet ellentmondásos, zavarodott viszonyát a társadalmi változásokhoz. Ugyanez mutatkozik meg pár hónappal később abban is, hogy a pártállam által támogatott bős-nagymarosi vízerőmű építése elleni demonstrációval szemben a rendőrséget már nem merték bevetni.”
És akkor még egyszer: ha vannak megosztható képi vagy írásos emlékei a rendszerváltás előtti nagy tüntetésekről, keresse az ÁBTL-t, ne maradjon minden örökké a fiókban.