Káprázatos légibemutató a rákosmezei reptér fölött • A megemelt kereseti adók szerint Lipócia a leggazdagabb, Óbuda a legszegényebb Budapesten • Fekete retikül és dunaparti bucsulevél. Esti Ujság, 1914, május 5.

Cigánykerekek a Rákos felett

Az aviatikusok ördöngös repülőművészetéből ízelítőt kapott tegnap Budapest közönsége is. Báró Pasquier Róbert, egy bátor francia pilóta produkált a Rákosmezőn olyan mutatványokat, aminőkre eddig magyar földön nem volt példa. Az emberek tízezrei elragadtatással figyelte minden mozdulatát és halk moraj fejezte ki az embertömegek csodálatát.

A levegő cirkusza

A rákosi repülőtéren már a kora délutáni órákban eleven volt az élet. A hatalmas területet ötszáz gyalogos és száz lovasrendőr fogta körül. Három órától autók és kocsik százai, roskadásig telt villamosok szállították a közönséget. Négy órára tíz-tizenötezer ember állott a drótsövény körül, az ingyenes publikum pedig a maga leleményességével foglalta el a háztetőket, vasúti kocsikat, fákat.

A starthellyel szemben az előkelő világ adott egymásnak randevut.

A rákosi porba kivonult a tavaszi divat, vetekedve a lóversenytér nagytribünjével.

Az indulás

Pasquier csodagépe egy sárga Blériot-monoplán. Ami haladást az aviatikus évek óta fel tudott mutatni, az összpontosul ebben a karcsu, kecses repülőgépben. A gép előnye a duplamerevítés, amely lehetővé teszi, hogy mindenféle pozícióban is engedelmeskedjenek a szárnyak a pilótának.

looping-the-loop

Pasquier alig tett gépével tíz métert, már a levegőben volt. A gép előbb orra bukik, majd hirtelen felszökik orrával, egyenesbe kerül, felágaskodik és a következő másodpercben megfordul a saját tengelye körül. Ilyen merész, hajmeresztő fordulatok egymást követik.

Pasquier bukfencezik, cigánykereket hány, háttal repül a földnek. Halk moraj, meredt szemek, egyetlenegy éljen sem: ez a közönség minden zajos lelkesedésnél többet kifejező csodálata.

Közben egy élelmes rikkancs, aki „Pasquier, a levegő királya” felirásu képeslapokat árul, az egyik képet megfordítja és elordítja magát:

Pasquier fejjel lefelé és fejjel fölfelé!

Amikor a szép repülési mutatvány befejeződött, Pasquier hangárjába ment és a bőröltönyből kibujva, pillanat alatt a legelegánsabb divatfiként állott előttünk. A közönség elhagyta a Rákost és ki hogyan tudott, lóverseny is volt, footballmatch is, különböző élelmesség árán végre mégis beért a városba.

Az adókivetés a fővárosban

Ma reggel kezdték meg a kerületi adókivető bizottságok tárgyalásteremmé kinevezett tánctermekben, vívóhelyiségekben és kaszinói kártyaszobákban éppenséggel nem népszerű működésüket, melynek feladata a fővárosi polgárság keresetadójának megállapítása.

Ügyvédek, kereskedők, iparosok, orvosok, mérnökök és ügynökök tarka, zavaros tömege kavarog a szűk és kellemetlen helyiségek folyosóin, és nagy az elkeseredés az egész társaságban a kivetés nagysága és aránytalansága miatt. Ott, ahol a jövedelem kiszámítására bizonyíték nincs, a lakbért veszik alapul és minél több lakbért fizet valaki, annál magasabbra vetik ki az adóját is.

Átlagban a legmagasabbak az adók a Lipótvárosban, mely után a Belváros következik. A legszegényebb Óbuda, amelyet még Kőbánya is megelőz.

A fekete retikül

Az Erzsébet-híd pesti oldalán az éjszaka egy nyomdászsegéd egy fekete női kézitáskát talált, amelyben kusza vonásokkal írt levél volt. A levél így hangzik:

A Duna gyönyörű habja, amely már oly sok szerelmesnek lett a temetője és oly sokat magához ölelt, engem is magához vesz. Görcsös sírásom végre meg fog szűnni, megbocsátok mindenkinek. Megcsalt az, akit szerettem, megnősült, de legyen boldog, én úgyis boldogtalanul éltem volna a földön. Az, aki megcsalt, a szeretőm volt: Ö. Az én nevem kezdődik: D. M. Nem sajnálok senkit, csak az édesanyámat, ha pedig testem kifognák, ne boncoljanak föl.