Befellegzett a pesti kávéházaknak
Sorra zárnak be a pesti kávéházak - vége a kávéház-főváros legendájának? • Rettenetes katonai felhívás humoros irodalmi írásokra • A kedves mama állt a vőlegényszédelgő hölgyemény praktikái mögött. Esti Ujság, 1914, május 19.
Kávéházak bukása
A Piccadillytől a Rapszkyig
A pesti kávéházak aranykorszakának vége. Az a fellendülés, amely a kávéházak közt hat-nyolc évvel ezelőtt megpezsdült, nem hozta meg a várt eredményt. Tucatjával készültek uj, fényes berendezésű lokalitások, melyek nagy reklámmal, óriási kiadásokkal dolgoztak, de a verseny és gazdasági válság csak rövid életet enged számukra.
Budapest, a kávéházváros már nem tudott ujabb és ujabb alapításokkal megbirkózni és május elsejével négy díszes kávéház tükörablakán gördültek le a redőnyök.
Az Andrássy-út legelején a Piccadilly zárt be. A margit-híd pesti fejénél a Palatinus házcsoportban épült a Rudolf-park-kávéház. Izléssel rendezték be, iparművészek remekeltek rajta s az emberek azt hitték, hogy nyáron, szemben a Margitszigettel, a dunai friss levegőben elsőrendü szórakozóhelye lesz a környéknek. Tulajdonosa kétszázezer koronát ölt bele, katonazenét, cigányzenét szerződtetett, de a számítások nem jöttek be és most szürke redőnyök cáfolnak rá a pesti kávéházakról szóló legendákra.
A józsef-köruton a Jókai-park csukta be a boltot. A berendezést már innen is elvitték, jövő hónapban üzletek lesznek a helyén. Az üllői-út és ferenc-körút sarokházában egy régi pesti kávéház szűnt meg: a Rapszky.
Nem volt valami fényes indus templom, de évtizedek óta állott fent s a pesti ember jól ismerte a régi „gebauert”.
A Rapszky azonban meghalt végelgyengülésben, aminthogy ez a betegség kínoz még jónéhány régi kávéházat.
Sok a jóbol is megárt. Ma, amikor minden sarkon egy-egy mozi, egy-egy kávéház és egy-egy bank díszlik, uj kávéháznak már nincs létjogosultsága. A híres kávéházváros gyászolhat...
Humor elmaradhatatlan
Fájdalom, nem tehetjük, hogy egész terjedelmében közöljük a hadvezetőségnek azt a felhívását, melyben katonai olvasmányokra hirdet irodalmi pályázatot, pedig bizonyára nagy gyönyörűséget szereznének minden irodalom- és hadseregbarát olvasónak ezzel a kimerítő pontosságában, korrektségében, az ügy iránt való kiváló jóindulatában felülmulhatatlan kis felhívással.
A tétel röviden az, hogy a bakafiuk számára egyszerű, derűs hangu és rövid terjedelmű elbeszéléseket kell írni, melyek lehetőség szerint azzal nyerjenek szerencsés befejezést, hogy a bennük szereplő Péter vagy János elismerően nyilatkozik a honszerelemről egyrészt és az uralkodó iránt való köteles hódolatról, más részben.
Már most mit szóljunk a katonai pályázat egyéb föltételeihez, amelyek a továbbiak során kikötik, hogy az elbeszélés szereplője csak közlegény vagy altiszt lehet,a mese megfeleljen a közkatona pszühéjének, az elbeszélés legyen tekintettel a hadi technika ujabb eszközeire és mindenekfölött (szó szerint):
Humor elmaradhatatlan! – gewisse humor unverlasslich! Ha ez nem értelmes, szabados beszéd, a Miatyánk sem az.
Tovább nincs. Abtréten!
Csapat sora-kozz! Vigyázz! Egy!.... Kettő!.... Há-rom: humor – elmaradhatatlan!
Valéria négy vőlegénye
A házasságszédelgő kisasszony
Kedves, mosolygós hölgy ült ma a vádlottak padjára a budapesti törvényszéken, egészen szokatlan vád sulya alatt. A kisasszony a házasságszédelgő férfiak jól ismert módszerével próbálkozott a vád szerint: magába bolondította a naiv férfiakat (mert ugy látszik, nem csak az eladó leányok naivak.) Menyasszonya lett négy vőlegénynek is, gazdag ajándékok osztogatására bírta szerelmes leveleivel a boldog vőlegényeket, s mikor ezek férjjé kívántak előrelépni, akkor tudták meg, hogy nem lehet, mert Valéria kisasszony csak viccelt.
Dekich Valéria ez a hölgy, akit egyszerre négy vőlegénye jelentett fel csalás miatt. Feljelentették a kedves mamát, özv. Dekich Sándornét is, aki a panaszosok szerint ápolta a négyrendbeli viszonyt és különös tehetséggel tudta felébreszteni a vőlegények esetleg elszunnyadó gavallériáját. A legkülönösebb furfangossággal vezették a vőlegényeket, akiktől összesen több mint 20000 koronát és értéktárgyakat csaltak ki a legváltozatosabb mesékkel.
Elhitették, hogy Valériára nagy örökség vár Amerikából, hogy Dekich mama csudálatos gyógyszereket tud kikeverni, s ha elég pénzük lesz, megkezdik a gyógyszerkészítést és ebből százezreket szereznek.
A szép mesék azonban egyszercsak szertefoszlottak és a vőlegények megtudták, hogy Valéria már nem is leány. Tulajdonképpen már férjhez ment egyszer, de az egyszerű feleség élete nem tetszett neki és elvált férjétől.