Spekulánsok teszik tönkre a Rózsadombot
Lakásnak csufolt kalitkákkal akarják tönkretenni a Rózsadombot az ingatlanspekulánsok • Ötven filléren nem tudnak megegyezni: már öt hete tart a nagy pécsi bányászsztrájk • Saját zsebre jól számolnak a jövő pincérei: pikkolóvizsga Budapesten. Esti Ujság, 1914, junius 16.
Elcsufítják a Rózsadombot
Kalitkákat akarnak építeni
Az utóbbi időben a városházán mindinkább az a törekvés nyilvánul meg, hogy üzletemberek kedvéért elcsufítsák a város legszebb vidékeit.
A Rózsadombot nem kel megismertetni a pesti emberrel. A legszebb villanegyedek közé tartozik, s meglehetősen be is van építve, még pedig csupa előkertes villával. A telek itt már elég drága, mert közel van mindenhez s a legközelebb autóbusz-vonalat is fog kapni. Ügyes üzletemberek most azt a tervet eszelték ki, hogy a Rózsadombon negyven négyszögöles építkezéseket fognak meghonosítani, még pedig azon a címen, hogy Budapesten kevés a lakás és így valósággal szolgálatot tesznek a városnak és a közönségnek.
Amikor telekspekulánsok azon a címen kérnek valami reformot, hogy a közönségnek akarnak szolgálatot tenni, el lehetünk készülve a legrosszabbra.
A Rózsadombon arról van szó, hogy egy 1200 négyszögöles telket háromszoros áron értékesítsenek. Ezt fölosztanák harminc parcellára, s mindegyikre építenének egy házat. Londoni példára hivatkoznak, ahol szokásos az ilyen kalitkaszerű építkezés. A terület tudniillik olyan kicsi, hogy a lakás szobái nem egymás mellett, hanem egymás fölött épülnek, ami természetesen maga után vonja azt, hogy ezek a szűk kalitkák háromemeletesek lesznek.
Most képzeljük el, hogy fog ez festeni.
A Rózsadomb egyemeletes, művészien épített villái között harminc darab háromemeletes vékony kalitka.
Ehhez a tervhez a főváros tanácsa már hozzájárult s annak ellenére, hogy egy igen nagy jelentőségű elvi határozatról van szó, nem szándékozik azt a közgyűlés elé terjeszteni.
A pécsi nagy sztrájk
Tizenötezer lélek – ötven fillér javításért
Pécs körül öt hét óta sztrájkban áll az egész bányásznép. Háromezerötszáz bányász pihen és közel tizenötezer léklek, asszony, gyerek és agg várja, hogy a Dunagőzhajózási társaság, amelynek szénbányáiban tört ki a sztrájk, tárgyaljon és béküljön velük anélkül, hogy rögtönös munkába állásukat s evvel az egyetlen védelmi fegyver letételét kívánná.
A munkások az alapbér javítását követelik három koronáról negyedfél koronára s az ezzel járó csekélyebb kedvezményeket. A vezetőség teljesen elutasító álláspontra helyezkedett, azért is, hogy egyszersmindenkorra letörje a munkásokat, illetve a szociáldemokrata szakszervezetet, amelyre a felelősség ódiumát hárítani igyekszik.
A város legfőbb ura, Visy László főispán a következő információt adta a sztrájkról:
— Nálunk a bányamunkások jórésze egyuttal földmívesgazda is: egy-két hold földje, szőleje van, amit nappal mível s éjjel vagy más szabad nyolc órájában leszáll a bányába.
Természetes, hogy a bányamunkát csak mellékfoglalkozásnak tekintik s nem tulságosan erőltetik meg magukat.
A hivatalos nyilatkozatok után a hegyi uton kihajtatunk a telepekre. A pécsbányai telepen egyszobás-konyhás kis házaikban gunnyasztanak az emberek, az asszonyok csöndesen dolgozgatnak. Megszólítunk egy öregebb munkást, aki kelletlenül, óvatosan felel:
— Tudja, uram, nehéz a mi sorsunk. Nyolc órát görnyedni hasmánt vagy hanyatt azért a három koronáért, aztán aludni egy keveset s ujra vissza a bányába...
A fiatalok nem tudtak belenyugodni, lázongtak a május elseji ünnep óta, aztán egyszerre csak benne voltunk a sztrájkban.
„— Most azután a szakszervezet segít bennünket. Fizettük a 70 filléreket, azt visszakapjuk kenyérben, élelemben, miegymásban. Akik tudnak, elmennek kapálni vagy más napszámba, némelyik végképp itthagyja a telepet, a románok pedig isznak. Majd csak lesz valahogy...”
A heggyé vert szénsalak sötéten néz le a telepre, amely ötven fillér többletért kegyelmes, sőt fenséges részvényesekkel vetekszik...
Vizsgáznak a pikkolók
Tegnap este a fekete kávénál megszidtam valamiért a pikkoló fiut.
Ne tessék haragudni nagyságos úr! – mentegetődzött a gyerek, – de nagyon drukkolok. Csak már tul lennék a holnapi napon.
Mi lesz holnap?
– Holnap lesz a pikkolóvizsga. Aki megbukik, nem kap pincérbizonyítványt. Ha viszont jól sikerül, mi megyünk lumpolni a ligetbe. Tessék eljönni a vizsgára. De biztosan...
Reggel tíz órára meg is telt a nyár-utcai polgári iskola tornaterme azokkal a smokkingos, frakkos fiucskáékkal, akiket mi csak Poldinak, Janinak, Józsinak nevezünk, de akik itt, mint komoly Löwy Lipótok, Vénesz Jánosok és Schwartz Józsefek, pincértanoncok, ujságosok, szivarosok, süteményesek szerepelnek.
Cservenka tanár hallgatta ki a pincér-hadapródokat először francia nyelvből, azután Varsányi tanár beszélgetett velük németül, majd Neuhold tanár kérdésére meglepően értelmesen magyaráztak meg nekünk ilyen fogas problémákat is, hogy mi az aranybulla, ki volt Rákóczi, miket írt Jókai és milyen hatása volt a magyar dráma fejlődésére Kisfaludy Károlynak. Ügyesen estek át a számtan fogas kérdésein is és ha tévedtek, mindig a maguk javára tévedtek. Jó fizetőpincér lesz belőlük.