100 évig fizették az első világháború adósságait
A Nagy Háború hatalmas költségeinek finanszírozására az összes hadviselő állam jelentős kölcsönöket vett fel – elsősorban a saját állampolgárainak kibocsátott kötvények, de sokszor külső adósság formájában. A győztes antanthatalmak gazdaságát is teljesen kimerítette a háború.
Franciaország a második világháborúig nagyjából kifizette tartozásait, de ez a teher is hozzájárult ahhoz, hogy nem volt képes felvenni a versenyt a hitleri Németország fegyverkezésével. Az Egyesült Államoknak az első világháború előtt gyakorlatilag nem volt államadóssága (1916-ban a GDP mindössze 2,7 százalékára rúgtak a tartozások), a háborús erőfeszítésekre viszont főként saját állampolgáraitól vett fel 25 milliárd dolláros kölcsönt (a GDP nagyjából egyharmadának megfelelő összeget). Igaz, az Egyesült Államok sokat hitelezett is szövetségeseinek, ám a békekötés után sem a britek, sem a franciák nem tudtak fizetni, arra hivatkozva, hogy a német jóvátételre várnak. Az amerikai vezetés az ezért az ötletért Nobel-békedíjat kapott Charles Dawes javaslatára 1924-ben Németországnak nyújtott hitelt, amelyből az fizetni tudta a jóvátételt – a két európai antanthatalom pedig törleszthetett az Egyesült Államoknak. A dolog egészen addig jól működött, amíg Hitler mind a jóvátétel, mind a kölcsönök visszafizetését le nem állította. Összességében viszont 1930-ra az Egyesült Államok 9 milliárd dollárt már letudott az adósságokból, és szép lassan a többit is visszafizette.
A britek ennél is ravaszabbak voltak. Külső adósságaikat ugyan nagyjából rendben törlesztették, a saját állampolgáraiktól felvett hitelekkel azonban más volt a helyzet. Az 1917-ben kibocsátott, és nagyjából 3 millió brit által közel 2 milliárd font értékben vásárolt Nemzeti Háborús Kötvények eredetileg 5 százalékos kamatot ígértek. Tíz évvel később Churchill javaslatára ezeket 4 százalékos hitelekké „változtatták”, majd később egy részüket olyan, immár csak 3,5 százalékos kötvényekké alakították, amelyek nem kötelezték az államot az eredeti tőke visszafizetésére, amíg a kamatokat rendben törleszti.
Mivel időközben a piacon általában jobb feltételekkel lehetett pénzhez jutni, a brit kormány egészen idén márciusig (!) nem törlesztette az összes ilyen adósságot – így állampolgárai gyakorlatilag egy évszázadon keresztül fizettek azért, hogy hitelezhettek kormányuknak (hiszen a tőkét maguk is jobb feltételekkel fektethették volna be). Nagy-Britannia 1917 óta a becslések szerint 5,5 milliárd fontot fizetett ki kamatként, most márciusban pedig nagyjából 1,9 milliárd fontot törlesztett a megmaradt, még mindig több mint 100 ezer kötvénytulajdonosnak.
A magyar „megoldás”
Németországban az államcsőd „megoldotta” a belső adósság problémáját, azonban a békeszerződésben kirótt hatalmas jóvátétel hosszú évekre leterhelte a német gazdaságot. Az 1929-ben 112 milliárd márkára csökkentett összeg fizetését Hitler 1933-ban felfüggesztette, a háború után pedig csak 1953-ban kezdtek a németek újra törleszteni – persze a nyugati szövetségesek az NSZK tartozásának egy részét elengedték. Az egykori jóvátétel utolsó részletét 2010 októberében fizette ki a már újraegyesült ország, amely összességében mintegy 96 ezer tonna aranynak megfelelő értéktől vált meg a versailles-i béke következményeképp.
Magyarország a második világháborúig fizette a trianoni békében rögzített jóvátételt, a háború idején kibocsátott Hadikölcsön kötvényeket pedig bizonyos feltételek mellett az új állam is elismerte – viszont az infláció miatt ezek értéke lenullázódott. Kártérítésképpen az egykori kötvényeseknek az állam szerény segélyt folyósított az 1920-as, 1930-as években.