A holdi vízjég létezésének kérdése már több mint egy évtizede a holdkutatás egyik központi problémája, de még legutóbb, a Selene japán holdszonda nagyfelbontású felvételein sem látszott nyoma felszíni vízjégnek a déli sarkvidék mindig sötét és hideg Shackleton-kráterében. Az indiai Chandrayaan-1 ("Holdhajó") űrszonda becsapódási kísérlete sem szolgáltatott egyértelmű jeleket a feltételezett jég létezésére. Ez azonban nem zárja ki a lehetőséget más holdi sarkvidéki területeken. A Chandrayaan-1 fedélzeti radarberendezése 2008. novemberétől kezdve többször is letapogatta a Hold mindkét pólusvidékét a vízjég nyomai után kutatva.

A Hold felszíne felett 100 kilométeres magas körpályán keringő Chandrayaan-1 november óta több radarképet is készített kijelölt területekről, de még nem talált egyértelmű jeleket felszínhez közeli vízjégre. A jég a felmért terület radarvisszaverő képességét módosíthatja, míg a felszín érdessége közvetett információkat szolgáltathat. Általában a kevésbé kráteres, de durva holdfelszín kedvezőbb a vízjég megmaradására, mert ez arra utal, hogy kevésbé bombázták becsapódások, így jobb eséllyel megmaradhatott az ősi vízjég a felszín alatt.

A friss megfigyelések technikai érdekessége, hogy a Chandrayaan-1 fedélzetén próbálták ki azt az amerikai radart, amellyel megegyező berendezést a NASA tervei szerint 2009 áprilisában útnak indítandó LRO (Lunar Reconnaissance Orbiter) holdszonda is magával visz.