2009. március 7-én közép-európai idő szerint 4 óra 50-kor a NASA a tervek szerint Nap körüli pályára állítja a Kepler űrtávcsövet. A hordozórakéta, csúcsán a csillagászati megfigyelő berendezéssel, a floridai Kennedy Űrközpontból, a 17B jelű kilövőállásról fog indulni. A küldetés célja rendkívül ígéretes és izgalmas. A Keplerrel a NASA arra az alapvető kérdésre remél választ, hogy léteznek-e Föld méretű bolygók más csillagok körül. Maga az eszköz nem más, mint egy nagy távcső (egész pontosan egy 95 cm-es belépő nyílású Schmidt-kamera), ami 170 ezer csillag fényváltozását fogja egyidejűleg és folyamatosan mérni legalább 3 és fél évig – írja a hirek.csillagaszat.hu.

A NASA Keplerről elnevezett missziója nemcsak bolygókat fog találni távoli napok körül, hanem a bolygók szülőcsillagairól is sok új információval fogja gazdagítani a tudományt. A fényváltozás nagy pontosságú megfigyelése ugyanis a csillagok belsejének kutatására is kiválóan alkalmas. A Keplerben részt vevő tudósok galaxisunk csillagaival kapcsolatban a következő problémákra is választ várnak, többek között arra, hogy milyen idősek és hogyan fejlődnek a csillagok, tipikus csillagnak tekinthető-e a Nap, és hogy miként viselkedik az anyag a csillagok belsejében, extrém körülmények között.

A Naphoz hasonló csillagokban hanghullámok alakulhatnak ki, amitől az egész gázgömb rezgésbe jöhet, egy megkongatott haranghoz hasonlóan. A Kepler precíz fotometriája a csillagok kicsiny fényváltozásainak rögzítése révén képes lesz kimutatni ezeket az oszcillációkat. Ez pedig lehetővé teszi a csillagszeizmológia alkalmazását ahhoz hasonlóan, ahogy a geológusok bolygónk belsejének letapogatására használják a földrengéshullámokat. A felbocsátandó űreszköz néhány héttől néhány hónapig vagy évig terjedő időskálán fogja mérni ezen rezgések pontos jellemzőit.

A programban részt vevő tudósok nagy számú csillag belsejét fogják tanulmányozni. Mérik majd ezen égitestek méretét, kémiai összetételét és forgási periódusát. Azoknak a csillagoknak az esetében, amelyek körül bolygót fedeznek fel, a csillagászok a központi égitestek korát is meg fogják határozni az asztroszeizmológia segítségével. Alapvető kérdés, hogy a távoli napok kora hasonló-e a Nap és a Föld korához.

A Kepler adatainak minősége és a megfigyelt csillagok nagy száma hatalmas előrelépést jelenthet a csillagfejlődés megértése terén. A küldetés első kilenc hónapja alatt a szeizmológiai program keretében több mint 5000 csillag fényét fogják rögzíteni a detektorok. Az előzetes eredmények alapján mintegy 1100 csillagot fog a misszió teljes időtartama alatt figyelni az űrtávcső. A szóban forgó teleszkóp a csillagok oszcillációit olyan fantasztikus pontossággal képes detektálni, hogy a tudósok közvetlenül láthatják majd a csillagok szerkezetében a csillagfejlődés miatt bekövetkező változásokat.

Az adatok minél jobb kiaknázása érdekében egy konzorcium jött létre, melynek révén a tudósok világszerte hozzáférhetnek a létrejövő hatalmas adatbázishoz. A Kepler Asztroszeizmológiai Tudományos Konzorcium (Kepler Astroseismic Science Consortium, KASC) több mint 200 kutatót tömörít a világ 50 országából. Több magyar kutató is aktívan részt vesz a KASC munkájában: az adatok elemzése, modellszámítások és földi megfigyelések révén járulnak hozzá a projekt sikeréhez. A Kepler látómezejébe eső egyéb objektumok, így a pulzáló változócsillagok is soha nem látott részletességgel lesznek vizsgálhatók. A hazai tudósok az előkészítő munka során számos ilyen csillagot javasoltak, melyek bekerültek a Kepler programjába. A KASC tudományos programját 14 munkacsoport fogja megvalósítani. Ezek közül a cefeida változócsillag-típushoz kapcsolódó csoportot Szabó Róbert (MTA KTM CsKI) fogja vezetni, míg a mira csillagok vizsgálatának koordinálásával Kiss Lászlót (University of Sydney) bízták meg.