A Neurospat program egy magyar (PreSpat) és egy belga (Neurocog-2) kísérlet egyesítésével jött létre. Balázs László, az MTA Pszichológiai Kutatóintézete űrkutatási csoportjának vezetője az előzményekkel kapcsolatban az MTI-nek elmondta, hogy az intézet pszichofiziológiai részlegei évtizedek óta részt vesznek a magyar űrkutatási programban. Egyebek közt tanácsadóként működtek közre a reakcióidőt mérő berendezés, a Balaton nevű műszer kifejlesztésében, amelyet annak idején Farkas Bertalan űrrepülésénél használtak. Jelenleg az Európai Űrügynökség (ESA) és az Európai Bizottság közös SURE programjának keretében kapott a kutatócsoport lehetőséget önálló kísérlet elvégzésére az ISS fedélzetén. A cél megismerni a modern agykutatás eszközeivel a súlytalanság körülményeihez történő alkalmazkodás folyamatát.

A kísérletet egy 128 csatornás EEG-készülékkel végzik. Két fő kérdéskört tanulmányoznak: egyrészt a komplex cselekvéseket szervező agyi prefrontális régió (a homloklebeny elülső területe) zavarait vizsgálják, másrészt a térbeli tájékozódás súlytalanságbéli változásait figyelik meg. Magyarázata szerint a prefrontális területek funkcióiban zavarokat okozhat az alvászavar vagy a túlfeszített munka, ami jellemző az űrhajósok életére. E terület zavara esetén nem az alapfunkciók (írás, olvasás) sérülnek, hanem az ezekből összeállított komplex cselekvések: az érintett nem képes egy cselekvést elkezdeni vagy abbahagyni, vagy váratlan helyzetekre, nem várt ingerekre reagálni, ami pedig alapvető egy űrhajós munkájában.

Balázs László elmondta, hogy a Földön a térbeli tájékozódásra a gravitációt, a látványt vagy akár a bőrt ért hatásokat is felhasználjuk. Súlytalanságban az űrhajósok idegrendszere alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez, és a térbeli tájékozódás erőteljesebben hagyatkozik a többi érzékszerv által közvetített hatásokra. Így például az űrhajós könnyebben meghatározza egy pont helyzetét, ha az a függőleges és vízszintes irányt kijelölő négyszögletes keretben jelenik meg, mintha ugyanezt a pontot egy - az irányok szempontjából semleges, kör alakú látótérben látná. (A kísérletben ezeket a képeket egy, a környezet ingereit kizáró alagútban látják az űrhajósok.) Az ezekre adott reakciókat földi kontrollkísérletekkel hasonlítják össze, így kideríthető, hogy a tájékozódás mennyiben változik meg súlytalanság esetén: ez egyrészt jelentkezhet viselkedés szintjén (például a megváltozott reakcióidőben és a hibázásban), másrészt agyi elektromos jelekben is.

Szerdán, a kísérlet első napján Robert Thirsk kanadai asztronauta volt a vizsgált személy, segítője pedig a belga Frank De Winne, csütörtökön a két úrhajós szerepet cserélt. „Toulouse-ból, az Európai Fiziológiai Modul (EPM) irányítóközpontjából figyeltük a kísérletet. Az EPM földi képernyőjén látható agyi jelekből ítélve használható adatokat kaptunk, ami nagy szó, hiszen ez volt az EPM első bevetése is” – mondta Balázs. A kísérletet júliusban ismétlik meg. Addigra az űrhajósok feltehetően annyira alkalmazkodnak az űrutazás körülményeihez, amennyire ez egyáltalán lehetséges. Hazatérésük után újabb földi mérésekkel fejeződik be az első két személy kísérletsorozata. A programban összesen öt űrhajós vizsgálatát tervezik.