"Korábban meteoritokban már találtunk aminosavakat, ám ez az első eset, hogy üstökösben is észleltükj jelenlétüket" - mondta Jamie Elsila, a NASA asztrobiológusa. A glicin nyomait egy olyan anyagmintában mutatták ki, amit a Wild-2 elnevezésű üstökös porából vett a Stardust amerikai űrszonda 390 millió kilométerre a Földtől, 2004 januárjában. A gáz- és pormintákat aerogéllel, egy szuperhabos anyaggal gyűjtötték össze. A zsákmány két évvel később jutott el a Földre, miután az anyagmintát tartalmazó doboz levált az űrszondáról és a utahi sivatagban ejtőernyővel hazatért.

A Wild típusú üstökösökről úgy vélik, a Naprendszer hajnalából, több milliárd évvel ezelőttről származó anyagszemcséket őriztek meg, melyek magyarázó ötletekkel szolgálhatnak a Nap és a bolygók kialakulásával kapcsolatban. A legegyszerűbb és leggyakoribb fehérjealkotó aminosav, a glicin detektálásáról elsőként tavaly számoltak be, ám a kutatóknak még bizonyítaniuk kellett a vegyület Földön kívüli eredetét. "Nem lehettünk biztosak benne, hogy nem az űrhajó gyártásakor vagy kezelésekor került oda" - mondta Elsila.

Az aminosavak összekapcsolódásával állnak elő a fehérjék, melyek az élet alapját képezik. Fehérjemolekulák építik fel a hajat ugyanúgy, ahogy az élő szervezetek folyamatait szabályozó enzimeket is. A tudósok több elméletet állítottak fel arról, hogy a bonyolult fehérjemolekulák a Földön képződtek-e, vagy az űrből érkeztek bolygónkra. A legutóbbi felfedezések az űrből eredő élet teóriáját erősítik.

A glicin felfedezése egy üstökösben azt az elképzelést támogatja, hogy az élet alapvető építőkövei jelen vannak az űrben, és alátámasztja az érvelést, mely szerint az élet más bolygókon is létezhet - közölte Carl Pilcher, a NASA kaliforniai Asztrobiológiai Intézetének igazgatója. Glicint és más aminosavakat is találtak korábban néhány meteoritban, ezek közül a leginkább figyelemre méltó az 1969-ben, az ausztráliai Murchison városa mellett becsapódott volt.