A NASA kezd kifogyni a 238-as izotópszámú plutóniumból – ez az a speciális radioaktív anyag, amit üzemanyagként használnak a mélyűrbe küldött szondák, a marsjáró robotok, illetve minden olyan kisebb űrjármű, ami nem képes annyi napenergiát felvenni, ami elegendő lenne az üzemeléséhez. A hidegháború éveiben óriási mennyiségű 238-as plutóniumot halmozott fel az USA és a Szovjetunió, ugyanis ez a nukleáris fegyverekben használt 239-es izotóp gyártásának mellékterméke.

A 238-as plutónium alapállapotban vörösen izzik, saját nukleáris bomlásának energiája forrósítja fel. Ezt a hőt nem túl bonyolult elektromos energiává alakítani, így arányag kis mennyiségű anyag is nagyon sokáig tartó, megbízható energiaforrást jelenthet. Plutónium-238 hajtja például a hetvenes években elindított Voyager-szondákat, a Jupiter körül keringő Galileót és a Szaturnuszt vizsgáló Cassinit. Csakhogy a hidegháború végétől, vagyis a nyolcvanas évek óta nem állít elő senki a világon nagyobb mennyiségben 238-as plutóniumot, és a felhalmozott készletek lassan elfogynak. A NASA 4-4,5 kilót használ fel az anyagból évente, egy ideig az oroszoktól vásárolták a plutóniumot, de már a szovjet időkből örökölt készletek is a végüket járják.

Ralph McNutt, bolygókutató szerint a NASA-nak annyi izotópja van, hogy 2011-ig fel tudja tankolni a járműveit, de a tervek szerint 2011-ben induló következő marsjáróval, a Mars Science Laboratoryval nagyjából ki is meríti minden tartalékát. A NASA szerint a plutóniumgyártás újraindításához 30 millió dollárra lenne szükség, és nyolc év alatt, 150 milliós befektetéssel lehetne elérni, hogy a jelenlegi igényeket ki tudja elégíteni a termelés. Addig viszont alighanem lemondhatunk az új, a Naprendszerből kifelé kacsintgató űrszondák indításáról (a legutóbbi ilyen, a New Horizons 2015-ben ér a Plutóhoz), és csak a Nap irányába küldhetnénk felfedező járműveket, amelyek napelemekkel képesek fenntartani magukat.