2009. szeptember 28-án a NASA bejelentette, hogy kijelölték az LRO/LCROSS holdprogram LCROSS (Lunar CRater Observation and Sensing Satellite) részének becsapódási helyét a Hold felszínén, a déli pólusvidéken lévő Cabeus-kráterben. Az eseményre 2009. október 9-én, magyar idő szerint délután egy óra körül kerül sort, de sajnos Európából nem volt megfigyelhető.

A becsapódás pontosan a terv szerint történt: először a közel két és fél tonnás Centaur rakétafokozat érte el a Hold felszínét, majd azt követte a szonda, ami nagyjából egy kilőtt pisztolygolyó sebességének duplájával csapódott a talajba. Az ütközés a becslések szerint 350 tonna törmeléket vert fel, és tíz kilométer magas porfelhőt hagyott maga után.

A Cabeus egy krátercsoport névadója, egy 98 km átmérőjű nagyobb kráter a déli pólus közelében, a korábban kijelölt Cabeus A pedig ennek egy kísérő krátere, amelynek átmérője 48 km. A becsapódás helyének kiválasztásában több szempontot is figyelembe vettek: a Cabeus A kráter a Föld felé fog fordult, ezért a becsapódás felvillanása és a fénylő, majd elhalványuló és szétoszló kidobódási anyagfelhő földi és Föld körüli pályán lévő távcsövekkel megfigyelhető. Azt is remélik, hogy a kráter belsejében esetleg meglévő víz jelenléte kimutatható lesz.

A becsapódási kísérlet fő tudományos célja a Holdon esetleg maradványokban előforduló víz detektálása. Eddig sem a japán SELENE-1, sem az indiai Chandrayaan-1, sem pedig a kínai Chang'e-1 holdszondák nem mutattak ki vizet a Holdon, legalábbis az általuk vizsgált holdi tájakon és módszerekkel. Az LCROSS lehetne az első becsapódásos űrkísérlet, amely sikeresen érzékelhetné a holdi víz nagyobb mennyiségű előfordulását.

Az LCROSS küldetésével kapcsolatban aggodalomra adott okot, hogy augusztusban a pályakorrekciós manőverezésre is használható hajtóanyagának több mint a fele, mintegy 140 kg elfogyott egy manőver során, ezzel a tartalék üzemanyagot mind elhasználta a szonda. Így a maradékkal kell majd végrehajtani a Hold közelébe való navigálást és a kijelölt becsapódási terület elérését, tehát ezek után nagyon takarékoskodni kell a pályamódosításokhoz szükséges üzemanyaggal.

Eközben az LRO holdszonda az égitest körüli pályán keringve nagy felbontású felvételeket készít és fedélzeti műszereivel tudományos vizsgálatokat végez. Most már csak a NASA LRO holdszondája aktív a Hold körül, ugyanis a japán és kínai holdszondákat már a Hold felszínébe irányították és ott becsapódva fejezték be küldetésüket, miközben a becsapódások megfigyelése is sok tudományos adatot szolgáltatott az égitest felszínéről.