Az akvaristák által is kedvelt színes, apró trópusi ikrázó fogaspontyokat (a holland nyelvből eredő, elterjedt nevükön killifish, amit előszeretettel ferdítenek killfishre, azaz gyilkoshalra) a japán űrhivatal, a JAXA küldi fel az űrbe, egy húsz kutatóintézetből álló szövetség megbízásából. Három hónapot töltenek majd Föld körüli pályán keringve, ezalatt, ha minden jól megy, három új generáció születik majd a halakból. Miután visszaszállítják őket a Földre, alapos genetikai vizsgálatoknak vetik alá őket, hogy kiderüljön, milyen hatással volt rájuk a súlytalanság.

A hosszabb űrutazások, így a pár évtizeden belül tervezett Mars-expedíciók előtt komoly orvosi kérdés, hogy a súlytalanság és az erős háttérsugárzás milyen hatással van hosszú távon az emberi szervezetre, az izmok és csontok fejlődésére, illetve kell-e tartanunk genetikai elváltozásoktól.

Legutóbb Koichi Wakata, japán űrhajós volt az alanya egy négy hónapos, beható tesztsorozatnak az ISS-en idén nyáron. Vannak olyan vizsgálatok és kísérletek, amiket emberi alannyal nem lehet elvégezni, mert túl veszélyesek – az űrben született és felnőtt halakat azonban szívfájdalom nélkül fel lehet boncolni a földi laboratóriumokban, értékes adatokat nyerve.

Ráadásul az ikrázó fogaspontynak már megfejtették a genomját, így egészen pontosan nyomon tudják a tudósok követni a legkisebb genetikai változásokat is, és összehasonlítani az eredményeket Chiaki Mukai 1994-es kísérleteivel, amikor az amerikai űrsiklók fedélzetén már járt killifish az űrben.

A fogasponty és az ember között jóval nagyobb a biológiai hasonlóság, mint azt elsőre gondolnánk, mondta el Makoto Asashima, a tokiói egyetem biológiaprofesszora, aki szerint a kísérletek tanulságai felbecsülhetetlen segítséget nyújtanak majd, már a közeljövő űrutazásainak megtervezésekor is. Ez lesz az első alkalom, hogy olyan, bonyolult biológiai felépítésű élőlényeket vizsgálhatnak meg, amelyek az űrben születtek, és fejlődtek ki teljesen.