Galileo Galilei volt az első, aki 1609-ben Padovában úgy használta csillagászati megfigyelésre távcsövét, hogy a látottakat le is írta, így korszakalkotó észleléseinek eredményei fennmaradtak. Az évforduló tiszteletére az idei évet az ENSZ és az UNESCO a csillagászat nemzetközi évének nyilvánította, amit szerte a világon rendezvények sokaságával ünnepelnek a csillagászok, illetve az érdeklődő nagyközönség. A tisztelgők sorába a NASA három új felvétel közzétételével állt be, melyeket a három leghíresebb űrteleszkóp, a Spitzer, a Hubble és a Chandra készített a Tejútrendszer centrumának környékéről az infravörös, a közeli infravörös és a röntgentartományban. A számos mozaikdarabból összeállított képek montírozásával létrehozott végső változat körülbelül 1,6 négyzetméteres nyomatát az Egyesült Államok 150 planetáriumába, múzeumába, tudományos centrumába, könyvtárába és iskolájába juttatják el.

A Tejútrendszer centrumát sűrű por- és gázfelhők takarják, ezért az optikai tartományban nem is tanulmányozhatjuk. Az infravörös és a röntgensugárzás azonban áthatol ezeken a gócokon, hírt adva a központban zajló eseményekről, heves csillagkeletkezési folyamatokról, vagy már elpusztult napok maradványairól, illetve a centrumot uraló, körülbelül 4 millió naptömegű fekete lyuk környezetére gyakorolt hatásáról.

A Spitzer képén a centrumban található sok százezer, szabad szemmel nem látható csillag felfűti a környező port és gázt, ami emiatt infravörösben sugároz, sokszor különleges alakzatokat felfedve. Ezen felhők közül több olyan terület, ahol éppen a következő csillaggenerációk tagjai alakulnak ki.

A Hubble felvétele a közeli infravörös tartományban készült: a galaxis centrumát a jobb alsó sarokban látható fényes terület rejti. A kép bal oldalán megfigyelhető, óriási és forró gázíveket nagy tömegű fényes csillaghalmazok sugárzása fűtötte fel. Az egész területre jellemző nagy tömegű csillagok sugárzása és a belőlük kiáramló csillagszél komplex szerkezeteket alakított ki a gázban. A felvétel a Tejútrendszer centrumáról valaha készült egyik legélesebb infravörös kép.

A Chandra képén a rózsaszín árnyalatok a kisebb energiájú, míg a kék szín a nagy energiájú röntgensugárzást kódolja. A sokszáz pontforrás kompakt csillagszerű objektumokat jelez. A központi szupernehéz fekete lyuk a jobb alsó részen látható fényes csomóban rejtőzik, ez a terület a Tejútrendszer legtöbb energiát kibocsátó része. A diffúz röntgensugárzás a centrális fekete lyuk, a nagytömegű csillagokból kiáramló csillagszél és a szupernóva-robbanások által több millió fokra felmelegített gáztól származik.

A képek nagyítható, interaktív változatai itt, itt és itt érhetők el.