A legutóbbi csúcstechnológiás űrteleszkóp felbocsátása óta az egy kilométernél nagyobb, Földet keresztező pályájú aszteroidát képesek vagyunk detektálni, mielőtt ideérnének. Ami annál kisebb, az egyelőre láthatatlan, pedig már egy 30-50 méteres objektum becsapódása is katasztrófát okozhat.
Január közepén egy nagyjából tíz méteres aszteroida közelítette meg a Földet, a 2010AL30 kódnevet kapott objektum pályája legközelebbi pontján a Föld-Hold távolság egyharmadára volt bolygónktól. Bár méreteinél fogva nem okozott volna katasztrófát, ha 130 ezer kilométerrel közelebb jön (a 25 méternél nagyobb aszteroidáknál van esély arra, hogy ne semmisüljön meg, vagy legalább törjön darabokra a légkörben a súrlódás hatására), a 2010AL30 speciális pályája mégis felhívta a figyelmet a láthatatlan aszteroidák jelenségére.
A Föld pályáját keresztező nagyobb (legalább 30-50 méteres) aszteroidák nagy részét a mai technikával már jó eséllyel felfedezik a csillagászok, mielőtt a Föld közelébe érnének (más kérdés, hogy jelenleg semmit nem tudunk tenni egy esetleges ütközés elkerüléséért). A 2010AL30 keringési ideje azonban a Földéhez nagyon hasonló volt (a közelítés előtt 366 nap, most, a Föld gravitációjának pályamódosító hatása miatt 390 nap), ezért nem vettük észre. Alan Harris, a coloradói Space Science Institute szakértője egy autóversenyhez hasonlította a helyzetet, ahol az egyik autó csak egy kicsit gyorsabb a másiknál, így sok időnek kell eltelnie két lekörözés (esetünkben az aszteroida Föld-közelsége) között.
Az ilyen szinkronizált aszteroidának nevezett objektumok mellett problémás még az olyan meteorok észlelése is, amelyeknek a pályája a Földénél közelebb vezet el a Naphoz (ezeket hívják Aten-aszteroidáknak), mivel az észlelésükhöz a Napba kell néznie a távcsöveknek, éa annak a fénye hatékonyan elrejti a hozzá képest nagyon apró objektumokat. Mindkét típusú, jelenleg láthatatlan aszteroidák észlelésében sokat segítene egy olyan űrteleszkóp, ami a Naphon minél közelebb, lehetőleg a Vénusz pályáján belül kering, de egy ilyen megépítése és fenntartása még az űrkutatásban könnyen repkedő százmilliókhoz képest is nagyon drága lenne.
A helyzeten sokat javíthat a közeljövőben a tavaly decemberben pályára állított WISE (Wide Field Infrared Survey) űrteleszkóp, ami az infravörös tartományban minden nagyobb (legalább egy kilométeres), Földet keresztező pályájú aszteroidát észrevesz, legyen az szinkronizált vagy sem. Az ennél kisebb, ám a bolygónknak ütközéssel még mindig potenciálisan katasztrófát okozó objektumok észlelésére azonban ez sem nyújt megoldást.
Az európai űrügynökség csillagászai kiszámolták az 2010AL30 aszteroida páyláját visszamenőleg is, amikor néhány nappal a Föld-közelségi pont elérése előtt felfedezték, hogy felénk tart. Kiderült, hogy 2005-ben egyszer már a mostanihoz hasonlóan megközelítette a Földet, 2006-ban pedig a Vénuszt.
Ezek az adatok gyanúsan emlékeztetnek az ESA Venus Express űrszondájának pályájára, amit 2005-ben lőttek fel, majd 2006-ban állt bolygó körüli pályára a Vénusznál. Az űrhivatal szakemberei szerint elképzelhető, hogy a 2010AL30 nem is aszteroida, hanem a Venus Express egyik gyorsítórakétája, ami visszatért a Föld közelébe, mint egy bumeráng, miután elfogyasztotta az üzemanyagát, és levált a szondáról.
A legújabb számítások szerint azonban csak véletlen egybeesés a hasonló pálya, az aszteroida 2005-ös Föld-közelítése valójában messze nem volt olyan közeli, mint a mostani, így valószínűleg az tényleg természetes eredetű.