Mason Peck és Jason Atchison, az ithakai Cornell Egyetem két mérnöke olyan egy centi átmérőjű űrszondát fejlesztett ki, amelynek vastagsága 25 mikrométer, és alig éri el a 7.5 milligrammos súlyt. A szondát olyan nap körül található szemcsék alapján modellezték, amelyeket a napból érkező fotonok áramlása mozgat. A nap sugárzása normális méretű úrhajóknál nem okoz különösebb károkat, de az apró testekre kártékony hatással van, ezért a csippel ellátott apró szondákat úgy alakították ki, hogy a beérkező fotonok hatására mindig a nap felé forduljanak, és így védve legyenek a káros hatásoktól.

Az űrszondákon található csipek lényegében rádióantennával felszerelt napelemek, amelyek napszélérzékelőként működnek. A szondák apró méretük miatt egy szatellithez kapcsolva könnyedén eljuttathatóak a Nap és a Föld között található Lagrange-pontba, amely a tér azon pontja, ahol egy apró tárgy mozdulatlanul lebeghet két egymás körül keringő test gravitációs mezeje között. A csapat úgy tervezi, hogy seregnyi intelligens porszemet küldenek majd fel a Lagrange-pontba, ahol a napszelek erősségét mérnék.

Ezek az szondák olyan széllökések érkezésére is figyelmeztetnének, amelyek zavart okozhatnak a földi kommunikációban és elektromos rendszerekben. Peck szerint ez a módszer a hagyományos megfigyeléseknél akár tizenhárom perccel hamarabb is jelezheti a napkitöréseket.

A prototípus fejlesztése jelenleg az utolsó stádiumában van, az elkövetkező hónapokban pedig alapos teszteléseknek vetik alá az apró szondát a Cornell egyetem kísérleti terepén, így kiderülhet, hogy mennyre strapabíró és kommunikációképes a szerkezet. Egy olyan csipet is küldenek fel idén az űrbe, amely hőmérsékleti adatokat küld vissza a tudósoknak. „ Ezzel azt szeretnénk bebizonyítani, hogy egy köröm méretű szonda is használható kutatásokra”- közölte Peck.