Az űrszonda 2009. november 21-én repült el az Enceladus mellett, 1600 kilométerre közelítve meg a Szaturnusz holdját. Ez volt a Cassini nyolcadik találkozása az égitesttel, és az utolsó, mielőtt az Enceladus déli pólusa 15 évre sötétségbe borul. A Cassini-programot egyébként 2017-ig meghosszabbították, és ennek során az űrszonda 11 alkalommal repül el az Enceladus mellett – írja a Yahoo News.

Mint a NASA illetékesei most bejelentették, ezek a legjobb háromdimenziós képek, amelyeket valaha is készítettek a felszíni vetődésekről, az úgynevezett tigriscsíkokról, amelyekből vízjég, vízgőz és szerves anyagok lövellnek ki. "A legutóbbi képek alátámasztották feltevéseinket. A kilövellések ereje változhat az idők során, és az összes kilövellés a tigriscsíkok mentén történik" – mondta Carolyn Porco, a boulderi Űrkutatási Intézet képfeldolgozó csoportjának a vezetője.

A kutatók a fény látható tartományában készült képeket hőfelvételekkel ötvözték, hogy megalkossák a leghosszabb tigriscsík, az úgynevezett Bagdad Sulcus nevű repedés 40 kilométeres szegmensének a térképét. Ez a térkép illusztrálja a kapcsolatot a földtanilag fiatal felszínű törések és az abnormálisan magas hőmérséklet között, amelyet az Enceladus déli sarkvidékén mértek.

E mérések szerint a Bagdad Sulcus mentén a hőmérsékleti csúcs elérte a mínusz 93 Celsius-fokot, de nem kizárt, hogy csak mínusz 73 Celsius-fok is lehet a térségben. Ezt az Enceladus viszonyai között magas hőmérsékletet a repedések falának felmelegedése eredményezi a vízjég-kilövelléseket mozgásba hozó meleg vízpárának köszönhetően.

"A törésvonalak mentén tapasztalható hőmérséklet dermesztő földi mércével mérve, ám egy barátságos meleg oázist jelent az Enceladus viszonyai között, ahol mínusz 188 Celsius-fokos hőmérséklet az uralkodó" – hangsúlyozta John Spencer, a boulderi Southwest Research Institute kutatója, hozzátéve, hogy a tigriscsíkból kiáradó óriási hőmennyiség elegendő lehet a felszín alatti jég megolvasztásához.

A Cassini-felvételeket elemző kutatók némelyike úgy véli, hogy minél magasabb a felszíni hőmérséklet, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a kilövellt anyag folyékony állagú lesz.