A Prometheus a Szaturnuszhoz legközelebb keringő holdak egyike. A legszélesebb pontján 86 km átmérőjű szabálytalan alakú kis égitest körülbelül 140 ezer km távolságban rója pályáját az óriásbolygó körül. A lyukacsos jégvilágot 1980-ban fedezték fel a Voyager-1 űrszonda egyik felvételén.

A holdról 2009. december 26-án készítettek két fekete-fehér felvételt a Cassini űrszonda kislátószögű kamerájával. A kicsit más szögből rögzített felvételek megfelelő kombinálásával kapjuk a szeteró képet, ami az erre szolgáló speciális - az egyik szem előtt egy vörös, a másik előtt pedig egy zöld/kék szűrőfóliát tartalmazó - szemüvegen át nézve a térbeli hatás érzetét kelti. A kép nem csak a hold szabálytalan alakját mutatja, de felfedi a felszín forradásait is. Ezek a kráterek valószínűleg nagyon régi becsapódások nyomai, a Prometheus viharos múltjának emlékei.

A most nyilvánosságra hozott kép nem nagyon emlékeztet a szonda által a holdról 2010. január 27-én készített felvételre, melyen a Prometheus inkább tojás alakúnak tűnik - mivel akkor a szonda a keskenyebb oldala felől fényképezte, míg a sztereó képen a Nap más szögben világítja meg a holdat, így jól látszik elnyúlt alakja. A felvételek körülbelül 57 ezer km távolságból készültek, 1 pixel 339 méternek felel meg. A holdnak a kép jobb alsó részén látható vége a bolygó fele mutat.