A NASA és az indiai űrhivatal közös kísérletében a Chandrayaan-1 űrszonda radarjai óriási mennyiségű vízjeget fedeztek fel a Hold pólusainak környékén, a felszín alatt. A napfényt soha nem látó sarkvidéken összesen 40, kisebb-nagyobb kráterben mutatta ki a radar a víz nyomait, ezek átmérője 2 és 15 kilométer között mozgott.

A jégpáncél vastagságát nem tudták pontosan megmérni, de a legóvatosabb becslések szerint is több méter vastag lehet a jég. Csak ezekben a kráterekben 600 millió tonna lehet a vízjég mennyisége a NASA tudósainak számításai szerint.

A jég több ok miatt maradhatott meg a Holdnak ezen a részén. Először is ezt a területet sosem éri napfény, így a hőmérséklet -250 Celsius-fok közelébe csökken, ami hidegebb, mint a Plútó felszíne. A jég vékony, néhány tíz centiméteres holdkőzet alatt található, ami megakadályozza a párolgást, és csökkenti az esélyét, hogy reakcióba lépjen a jég a napszél részecskéivel.

A jég az eddigi adatok szerint nagyrészt tiszta vízből (és kisebb részben  HO-molekulákból) áll, így egy esetleges később felépítendő Hold-bázis számára fontos erőforrásként szolgálhatna (igaz, a NASA Hold-programjának lefújásával ez az álom még messzebbre került, mint eddig volt).