A Jupiter a naprendszer legnagyobb bolygója, kinézetét látványos, vörösesbarna légköri jelenségek teszik jellegzetessé: az egyenlítőjétől délre és északra található övek, illetve a Nagy Vörös Folt, ami egy legalább 180 éve (más számítások szerint akár 350 éve) tartó vihar a bolygó légterében.

A Jupiter és a Föld a Nap körüli pályáin 2009 végén a Nap két ellenkező oldalára kerültek, és csak most került újra egy oldalra a két bolygó. Amikor a csillagászok újra meg tudták figyelni a Jupitert, azt vették észre, hogy az egyik öv, méghozzá a legjellegzetesebb, több tízezer kilométer széles (a Föld átmérőjének többszöröse) Déli Egyenlítői Öv egyszerűen eltűnt.

A Jupiter színes külsejét az okozza, hogy a légkörében különféle magasságokban rendeződnek felhőkké az egyes kémiai vegyületek. A gázóriás gyors forgása miatt a felhőket állandó, 5-600 kilométer per órás szél éri, ezért alakultak ki az egész bolygót körbeérő felhőövek. A világos részek a Jupiteren a légkör legfelső rétegeiben található, fagyott ammóniakristályokból álló felhők, a felszínhez közelebbiek pedig a kén- és foszfortartalomtól kapták sötétebb színüket.

A bolygó légköre az állandó viharok miatt folyamatosan változik, de a leglátványosabb jelenségek nagyjából állandóak, amióta a csillagászok képesek megfigyelni a Jupitert. Kivétel ez alól a most eltűnt déli egyenlítői öv, amiről már kétszer feljegyezték, hogy felszívódott, majd újra megjelent: először 1973-ban, majd 1990-ben. A mostani eltűnés alapján azt gyanítják a csillagászok, hogy ciklikus 15-20 évente ismétlődő jelenségről van szó, bár az okairól egyelőre semmit nem tudnak.

Anthony Wesley ausztrál csillagász egyébként már 2009 végén észlelte, hogy az öv lassan halványul. A tudósok most leginkább arra kíváncsiak, hogyan és mikor fog újra kialakulni a felhőképződmény. A Jupiter most egyre közelebb kerül a Földhöz, a legkisebb távolság szeptember 24-én lesz a két bolygó között, akkor lesz a legjobban megfigyelhető a híres csík hiánya a gázóriáson (vagy éppen az új öv kialakulásának folyamata).