2009. július 19-én titokzatos objektum csapódott a Jupiterbe, amely egy Csendes-óceán méretű sötét foltot hagyott maga után. A hirtelen feltűnt sebhelyet egy ausztrál amatőr csillagász vette észre, majd hamarosan a világ számos obszervatóriuma figyelemmel követte a bolygó felszínét.

Nem ez volt első ilyen esemény a Jupiter életében, amelynek a csillagászok tanúi is lehettek. Hasonló foltot figyeltek meg 1994 júliusában, amikor is a Shoemaker-Levy-üstökös 20-nál is több darabja csapódott a Jupiter atmoszférájába. A 2009-es becsapódás egészen véletlenül 15 évvel később ugyanazon a héten következett be.

A csillagászok összehasonlították a két eseményről készült felvételeket és úgy becsülik, hogy a tavalyi becsapódást egy kb. 500 m-es aszteroida okozhatta. Ha így van, ezek az első felvételek egy kisbolygó (és nem üstökös) másik bolygóba való bezuhanásáról.

A Jupiter bombázásai arra utalnak, hogy a Naprendszer nem annyira nyugodt hely, mint ahogy eddig gondoltuk, sűrűn történnek váratlan események. A tudósok eddig úgy vélték, hogy pár száz, esetleg ezer évente történik valamilyen becsapódás a Jupiterbe. Bár számos felmérés folyik a kisbolygók katagolizálására, sok kisebb észrevétlen maradhat, amely aztán bárhol felbukkanhat, nagy pusztítást okozva.

A tavalyi jelenség meglepetésként ért minket és csak az utóhatásait tudták vizsgálni, de szerencsére az 1994-es eseményekről az ütközés előtt is készültek felvételek - mondta Heidi Hammel (Space Science Institute, Boulder), a becsapódást tanulmányozó csoport vezetője. A csoport a Wide Field Camera 3 és az Advanced Camera for Surveys műszerekkel készített képeket a Jupiterről. Az adatok elemzése az 1994-es és a 2009-es becsapódások különbségeire mutatott rá. A Shoemaker-Levy becsapódásánál az ultraibolya tartományban határozott halo volt megfigyelhető a becsapódás helyének környékén, amely azt bizonyította, hogy finom por keletkezett az üstökösdarabok beütközésekor. Az UV fényben erős kontraszt volt megfigyelhető a Jupiter felhői és a becsapódás okozta törmelék között.

A tavalyi becsapódás UV képei nem mutattak semmilyen halót, és a nyom kontrasztja nagyon gyorsan elhalványodott. Mindkét eredmény arra utal, hogy az ütközésben nem vettek részt kis tömegű részecskék, inkább egy szilárd kisbolygó csapódhatott be, mint egy poros üstökös. A becsapódási nyom elnyúlt alakja is különbözik az 1994-es foltokhoz képest, ami arra utal, hogy kisebb szögben eshetett a bolygóba, mint 15 évvel ezelőtt az üstökösdarabok (utóbbiak egyébként más irányból is érkeztek).

A kutatók pályaszámításai meghatározták, honnan származhat a kisbolygó. Eredményeik szerint a Hilda családba tartozhatott, amely egy 1100 tagot számláló kisbolygó-csoportosulás a Jupiter közelében.

A 2009-es becsapódás néhány ezer standard atombomba robbanásának energiájával ér fel, és az 1994-es üstökösbecsapódás közepes méretű darabjainak ütközéseihez hasonlított. A ritka természeti jelenség azt is mutatja, hogy mennyire fontos szerepe van az amatőr csillagászok munkájának. "Az esemény szépen illusztrálja, hogy amatőr és professzionális csillagászok képesek együtt dolgozni"- mondta Hammel.