Az űrszemét egyelőre nem jelent nagy veszélyt, egyetlen olyan esetről tudunk, amikor egy műhold (az Iridium műholdas telefonszolgáltató rendszerének egyik tagja) megsérült, mert űrhulladákkal ütközött – viszont egyre súlyosabb gondot fog jelenteni, ha továbbra is ebben a tempóban szemeteljük tele az űrt.

A műholdakat a közeledő űrszemetet érzékelő berendezésekkel és kisebb kitérő manőverekre képes hajtóművekkel látná el a NASA, hogy megvédje őket az ütközésektől, de ez drága, és többletsúlyt jelent a pályára állításkor. A kaliforniai Global Aerospace Corporation cég most olcsó és hatékony megoldást kínál az űrszemét problémájára; legalábbis arra a kérdésre, hogy hogyan ne növeljük tovább a Föld körül keringő hulladék mennyiségét.

Az ötlet alapja egy óriási léggömb, amit a műhold magával vinne szorosan összehajtogatott állapotban. Amikor a műhold az életciklusa vége felé jár, távirányítással vagy egy időzítővel kiengedi az alig harminc kilós léggömböt, ami a 8-900 kilométeres magasságban ritka, de azért előforduló hélium begyűjtésével 37 méter átmérőjűre fúvódik fel. Az óriáslufi egy átlagos, 1200 kilós műholdat egy év alatt húz le a légkör sűrűbb rétegeibe, ahol az a a súrlódás hatására felhevül és elég. Lufi nélkül is ez a sors vár az űrszemétre, de a pályája magasságától függően ez akár több száz évig is eltarthat.

A módszer csak az alacsony Föld körüli pályán keringő objektumokkal működik (ilyen többek között az ISS és a Hubble űrtávcső is), a 35 ezer kilométer magasban, geostacionárius pályára állított szatelitekkel nem. További probléma, hogy az óriáslufi a sokkal nagyobb célpontot nyújt az űrszemétnek egy esetleges ütközéshez.