A Szaturnusz egyik gyűrűjének törését a bolygó legnagyobb holdja, a Titán okozhatta. A legújabb elemzések szerint a Titán gravitációja megemeli az egyik gyűrűt legalább három kilométerrel. A hatás hasonló, mint amikor egy földrengés cunamit okoz – magyarázza Phillip Nicholson, a Cornell Egyetem űrkutatója.

A bolygó gyűrűi tele vannak résekkel, melyek többségét a kisebb-nagyobb holdak hozzák létre. A Cassini űrszonda két évvel ezelőtt fedezte fel a Daphnis holdat, azóta nem találtak új égitestet a bolygó körül. Így azonban nem tudnak magyarázatot adni arra, mi okozza a réseket a gyűrűrendszerben és mi tartja őket még mindig nyitva.

Az egyik ilyen rést még 1980-ban fedezték fel, amikor a Voyager 1 elrepült a Szaturnusz mellett. A szonda egy 14,5 kilométeres rést fedezett fel a C gyűrűben. A rés mellett a csillagászok egy hullámszerű képződményt láttak. A Cassini azonban sokkal keskenyebbnek látta a rést, adatai szerint az csak 2400 méter széles. Ami pedig még furcsábbá teszi a képződményt, hogy néha teljesen eltűnik.

Nicholson szerint mindkét rejtélyt megoldja, ha három dimenzióban gondolkodunk a gyűrűről. A gyűrűk többnyire laposak, mondhatni kétdimenziósak. Ugyanakkor a szabály alól van kivétel: a gyűrűk nem mindenhol laposak, hegyszerű képződmények is akadnak rajtuk. Az új modell szerint a szóban forgó rés közel öt kilométer széles, de a gyűrű egy része több mint 3000 méterre kiemelkedik a síkból. A két szonda mérése közötti különbség is ebből adódik: más-más szögből fotózták a rést.

A gyűrű szabálytalan alakját a Titán gravitációja okozza. Egy bizonyos pont fölé érve a gravitáció hullámot kezd, ami aztán végigfut a gyűrűn. Hasonló magyarázata lehet a többi résnek is a gyűrűrendszeren – állítja a professzor.