A galaxishalmazt az Antarktiszon, a Déli-sark közelében felállított és a mikrohullámú kozmikus háttérsugárzás elemzésére szolgáló, 10 méter átmérőjű teleszkóp (South Pole Telescope) segítségével azonosították.

A galaxishalmaz 800 billió napot foglal magában, amelyek több száz csillagvárosban csoportosulnak, ráadásul a monstrum tovább növekszik. A SPT-CL JO546-5345 katalógusjelű galaxishalmaz 7 milliárd fényévnyire van a Földtől, ami azt jelenti, hogy olyan állapotban látjuk, amilyenben hétmilliárd évvel ezelőtt volt. A Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ kutatói szerint azóta a galaxishalmaz mérete megnégyszereződhetett. (A világegyetem 13,7 milliárd éves).

"Ez a galaxishalmaz joggal pályázhat a szupernehézsúlyú bajnok titulusára" - hangsúlyozta Mark Brodwin, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ csillagásza. A felfedezés újabb adalékkal szolgál a világegyetem korai történetéről, s arról, hogy ebben milyen szerepet játszott az úgynevezett sötét energia, amely az univerzum 70 százalékát alkotja.

Hétmilliárd évvel ezelőtt a Naprendszer, amely mindössze 4,5 milliárd éves, még meg sem született. Mint a kutatók rámutatnak, az óriási galaxishalmaz nem sokkal az ősrobbanás után keletkezhetett, hogy ilyen korán ekkora tömegre tehessen szert. "Ez a galaxishalmaz telis tele van ősöreg csillagvárosokkal, ami azt jelenti, hogy az univerzum nagyon korai időszakában jött létre, valószínűleg az első 2 milliárd év során" - magyarázta Mark Brodwin.

Napjainkban új galaxishalmazok már nem keletkezhetnek, mivel felgyorsult a világegyetem tágulásának üteme: mindegyik csillagváros egyre nagyobb sebességgel távolodik a többitől. Ezt a tágulást a tudósok a sötét energia számlájára írják, bár ennek létét mindeddig nem sikerült egyértelműen bizonyítani.

Az SPT-CL JO546-5345 galaxishalmazhoz hasonlatos masszív csillagváros-konglomerátumok megmérése az asztrofizikusok reményei szerint segít megfejteni e fura energiaféleség természetét.

A mikrohullámú kozmikus háttérsugárzás az az elektromágneses sugárzás, amely az egész világegyetemet kitölti. Az ősrobbanás után nagyjából 380 ezer évvel az atommagok és elektronok összeálltak atomokká, és a fotonok (fény) számára a világegyetem átlátszóvá vált. A mikrohullámú háttérsugárzás ebből az időből származik, léte tekinthető az ősrobbanás legkomolyabb bizonyítékának.