A felfedezőjéről Hanny objektuma névre keresztelt képződményt egy holland tanárnő találta a Galaxy Zoo projekt keretében, melynek célja, hogy amatőr csillagászok segítségével gyorsítsa fel milliónyi galaxis osztályba sorolásának hosszadalmas, és egyelőre még nem teljes mértékben automatizálható munkáját. A meglepő alakú objektumról aztán kiderült, hogy egy olyan gázfelhő, melyet a tőle 70 ezer fényévre lévő IC 2497 katalógusjelű galaxis centrumában helyet foglaló kvazár sugárzása gerjeszt. Hanny van Arkel objektuma tehát nem más, mint a hozzánk legközelebbi kvazár visszfénye (light echo).

A galaxis és a gázfelhő becsült távolsága alapján 70 ezer évvel ezelőtt a kvazár még ereje teljében volt, azaz volt akkora luminozitása, hogy sugárzása fénylésre kényszerítse az adott távolságban lévő gázfelhőt.

Kevin Schawinski (Yale University) és munkatársai a Suzaku és az XMM-Newton röntgenteleszkópokkal vizsgálták a kvazár sugárzását és azt találták, hogy az legalább kettő, de valószínűleg inkább négy nagyságrenddel gyengébb, mint 70 ezer évvel ezelőtt. Ez viszont azt jelenti, hogy a környezetéből anyagot elnyelő szupernehéz fekete lyuk valamikor az elmúlt 70 ezer év során leállt, így Hanny objektuma tulajdonképpen az aktív életének végső, jól látható lenyomata. A közeljövőben, miután a kvazár sugárzásának utolsó fotonjai is elérik, a zöld gázfelhő valószínűleg el is fog halványulni.

A legközelebbi kvazár ilyen gyors elhalványulása azért érdekes, mert eddig azt gondolták, hogy ennek a folyamatnak az időskálája sokkal hosszabb, több millió év is eltelik a csúcsintenzitás elérése és a kvazár halála, azaz sugárzásának jelentős csökkenése között. Hanny objektuma azonban felhívta a figyelmet arra, hogy valószínűleg nem ez a helyzet, és az eset alapján talán a galaxisok és a központi fekete lyukak együttes fejlődéséről alkotott képünket is módosítani kell.

A röntgenintenzitás ilyen drasztikus és gyors csökkenését a fekete lyukba hulló anyag mennyiségének jelentős csökkenése, vagy az akkréciós állapotban beállt változás okozhatta, melyet a tömegbefogási korong instabilitásai indukálhatnak.

Nem elképzelhetetlen a feltámadás, a most tapasztalt folyamat fordítottja sem, tehát az, hogy a jövőben hasonló időskálán az akkréció esetleg visszaáll majd egy magasabb luminozitást eredményező állapotba. Mivel az IC 2497 közel van hozzánk és a kvazár csillagászati időskálákon mérve gyakorlatilag most állt le, a galaxis jól tanulmányozható a kvazártól nem zavart állapotában, például vizsgálhatók annak nyomai, hogy a kvazár aktív fázisában milyen hatást gyakorolt kozmikus környezetére.