Az SN1979C jelű objektum 31 éve, egy szupernóva-robbanásból keletkezett, és a Szűz csillagképben található, M100 jelű spirálgalaxisban helyezkedik el, tőlünk 50 millió fényévre. Ami egyben azt is jelenti, hogy valójában 50 millió évvel öregebb, mint 31 év, de mi most az 50 millió évvel ezelőtti állapotát látjuk a távolság miatt.

Az SN1979C-t 1979-ben fedezte fel egy amatőr csillagász (az évszám látható a kódnevében is, az SN pedig a szupernóva kifejezés rövidítése). A fényes szupernóvává vált csillagban húsz Naptömegnyi anyag volt a csillagászok számításai szerint, ebből a csillag magjára három Naptömegnyi jutott. Ez éppen a határán van annak, hogy a felfúvódó, majd összeomló csillagból neutroncsillag, vagy az óriási gravitációs erejével minden anyagot, és még a fényt is csapdába ejtő fekete lyuk születik.

A tudósok modelljei szerint az SN1979C-ből fekete lyuknak kellett születnie, és az 1995 óta tartó vizsgálatok és mérések most igazolták is a számítások helyességét. A fekete lyukak és a neutroncsillagok közti különbséget a röntgensugárzásuk árulja el ilyen távolságból: a neutroncsillagé a csillag kihűlésével párhuzamosan egyre csökken, míg a fekete lyuké hosszú távon is állandó marad, ahogyan táplálja a lyuk gravitációja által beszippantott anyag.

Amellett, hogy az SN1979C igazolta a csillagászati modellekben alkalmazott képletek helyességét, a csillagászok számára egyedülálló alkalmat nyújt, hogy egy ilyen, relatíve közel elhelyezkedő, és nagyon fiatal fekete lyukon vizsgálják meg az ilyen objektumok fejlődésének korai szakaszát.