Az eredmények arra mutatnak, hogy valahol a Naprendszer határvidékén kell lennie egy Jupiter méretű, annál 1,4-szer nagyobb tömegű objektumnak, aminek a gravitációja a Naprendszer belseje felé irányítja az üstökösöket. A csillagászok számításai szerint a Földről megfigyelhető üstökösök 20-25 százalékáért ez a rejtélyes objektum felel.

A sötét Jupiter, amit a görög mitológia szerencseistennője, Tyche (a római Fortuna megfelelője) után neveztek el, az elmélet szerint az Oort-felhőben helyezkedik el. Ez a Plútó pályáján jóval túl, tőlünk 0,3-0,8 fényévre elhelyezkedő zóna milliárdnyi kisebb-nagyobb törmelékdarabot és kisbolygót tartalmaz.

A Tejútrendszer gravitációja, vagy egy csillag közelsége ezeknek az objektumoknak a pályáját rendszeresen megváltoztatja, a Naprendszer belseje felé küldve őket. Ilyenkor a felmelegedés miatt az üstökösmagok gázburkot növesztenek, látványosságot nyújtva a földi megfigyelőknek.
A csillagászati adatok szerint azonban jóval több üstökös érkezik az Oort-felhőből, mint amit ez a két hatás indokolna. Az elmúlt 12 év üstököseinek pályaadatait elemezve a louisianai kutatók arra jutottak, hogy a többletet egy olyan objektum gravitációja okozhatja, aminek a tömege a Földének nagyjából 450-szerese.

Tyche teóriája előtt egyébként az üstököstöbbletet az összeesküvéselmélet-hívők körében különösen népszerű Nemezis-elmélettel próbálták magyarázni. A Nemezis egy hipotetikus kisbolygó, aminek a létezését a nyolcvanas években vetették fel csillagászok és paleontológusok. A vörös törpecsillag az elmélet szerint 27 millió évente találkozik a Naprendszerrel, és az Oort-felhőn áthaladva halálos üstököszáport irányít a rendszer belsejébe, a Földön globális katasztrófákat és kihalási eseményeket elindítva. Az utóbbi részt azóta már megcáfolták (vagyis a nagyobb földi kihalási események valójában nincsenek 27 millió éves ciklusba rendezve), de maga a Nemezis bolygó léte a Tyche-hez hasonlóan máig nem bizonyított vagy megcáfolt.