A floridai Orlando Sentinel című lap nyomozása során ugyanis kiderült, hogy a NASA márciusig köteles folytatni az Ares-1 rakéta fejlesztését, nagyjából havi 95 millió dolláros költséggel, úgy, hogy a rakétát valószínűleg sosem fogják használni, ahogyan a már elkészült, 500 millió dolláros, 110 méter magas kilövőállványt sem a Kennedy űrközpontban.

A NASA összesen 1,2 milliárd dollárt költ a már leállított Constellation programra a már megkötött szerződések és kongresszusi határozatok értelmében. Az összeg nagy része külsős cégekhez, főként az Orion űrhajót fejlesztő Lockheed Martinhoz, és az Ares-1 rakétán dolgozó Alliant Techsystemshez kerül. Eközben forráshiány miatt csúsznak a Kennedy űrközpont felújításának és átépítésének munkálatai.

A fura helyzet oka, hogy a saját államunk munkaerőpiacát védő törvényhozók belobbiztak a NASA 2010-es költségvetésébe egy olyan kitételt, hogy a már futó projekteket csak akkor lehet leállítani, és a szerződéseket felmondani, ha a kongresszus megszavazza az űrügynökség 2011-es büdzséjét. Ennek elvileg október elejéig kellett volna megtörténni, de a kongresszus ehelyett egy 2011 március elejéig tartó kiegészítő költségvetést adott csak ki, így jövő tavaszig a NASA kénytelen tovább finanszírozni a leállított űrprogramhoz kapcsolódó munkákat is, így öt hónapon át fizetni az Ares-1 projekt 95 millió dolláros havi költségét.

Bár a mérnökök szerint az Ares-1 fejlesztése annak ellenére értékes, és a jövőben felhasználható tapasztalatokkal járhat, hogy a rakétát sosem fogják használni, erre valójában elég kevés az esély. A NASA ugyanis az Aresben használt szilárd üzemanyagról átáll folyékonyra, ami jóval gazdaságosabb. A légierő egy 2009-es jelentése szerint ha az Ares-1-ben fellövés közben üzemzavar lép fel, a robbanás túlélésére gyakorlatilag nulla az esélye az űrhajósoknak, míg a folyékony üzemanyag ennél jóval nagyobb biztonságot nyújt.