Az Astrophysical Institute Potsdam kutatóintézet nemzetközi csillagászcsoportja egy új csillagáramot fedezett fel a Tejútrendszerben, melynek az Aquarius-áramlás nevet adták, mivel objektumai a Vízöntő csillagképben helyezkednek el. Az áramlás egy valaha a szomszédságunkban mozgó kisebb galaxis maradványa, amelyet körülbelül 700 millió évvel ezelőtt a Tejútrendszer gravitációs hatása szakított darabjaira. A felfedezés az ausztrál RAVE (RAdial Velocity Experiment), 250 ezer csillag radiális sebességét szolgáltató felmérés egyik eredménye.

Az Aquarius-áramlás azonosítása nem volt egyszerű, a csillagászok dolgát leginkább az bonyolította, hogy az eddig ismert csillagáramokkal ellentétben az Aquarius-áramlás a galaktikus korongban helyezkedik el, megnehezítve csillagainak a Tejútrendszer saját csillagaitól történő elkülönítését. Az áramlás itt volt az orrunk előtt, mégsem láttuk meg.

A RAVE adatai alapján a régió 12 ezer csillagának sebességét mérték meg, és úgy találták, hogy közülük tizenöté jelentősen eltér a többiétől: 15 ezer km/h relatív sebességgel mozognak a Tejútrendszer forgó korongjához képest. Paramétereiket szimulációkkal összevetve kiderült, hogy egy jóval nagyobb áramlásnak a tagjai. A csillagok halmaza egy valaha szomszédos kisebb galaxis részét képezte, ami 700 millió évvel ezelőtt a Tejútrendszer gravitációs hatása alá került, ez a folyamat pedig a feldarabolódásával és a részek Galaxis általi elnyelésével járt. Az Aquarius-áramlás különleges abban a tekintetben is, hogy nagyon fiatal, ugyanis a Tejútrendszer külső részein található többi ismert csillagáramlás kora több milliárd év.

A kutatók bíznak abban, hogy a felmérés során használt, az Aquarius-áramlás azonosítását is eredményező speciális módszerek segítségével további hasonló felfedezések várhatók a jövőben. A RAVE-től egymillió csillag paramétereinek meghatározását remélik 2012-ig. Egyik fontos céljuk annak kiderítése, hogy a csillagáramlások kialakulásához vezető összeolvadási folyamatok milyen gyakran következtek be a múltban és milyen gyakorisággal várhatók a jövőben.

Hasonló kutatások eredményeként abban már nagyjából biztosak lehetünk, hogy 3 milliárd éven belül bekövetkezik egy ilyen esemény az óriás Androméda-köd főszereplésével.