A galaxishalmazok a világegyetem legnagyobb, gravitáció által összetartott struktúrái. Az elképzelések szerint méretük az idővel nő, így a fiatal univerzumban nem nagyon várható nagy tömegű halmazok megjelenése. Bár a csillagászok egyre több távoli galaxishalmazt fedeznek fel, ezek a kialakulás fázisában lévő fiatal objektumoknak tűnnek. Ezért meglepetés a CL J1449+0856 katalógusjelű halmaz, mivel nagy távolsága, következésképpen fiatal kora ellenére Raphael Gobat (CEA, Paris), az eredményt jegyző kutatócsoport vezetője szerint galaxisai egyáltalán nem a várakozásnak megfelelően néznek ki, inkább a világegyetem közelebbi tartományainak öregebb galaxisaira hasonlítanak.

A kutatócsoport a halmazt az ESO VLT távcsőegyüttesének VIMOS és FORS2 műszereivel mérte, hogy meghatározzák a korábban már a Spitzer űrteleszkóppal is észlelt nagyon halvány, CL J1449+0856 jelzéssel ellátott vörös foltcsoport elemei közül néhánynak a távolságát. Ezek egyrészt azért tűnnek vörösnek, mert valószínűleg főként idős csillagok alkotják őket, másrészt a világegyetem expanziója miatt is vörösödött a fényük, így mire az hozzánk ért, hullámhossza már az infravörös tartományba tolódott el. Az objektum távolságát a vöröseltolódása alapján határozták meg, ezt pedig úgy kapták, hogy színképét közeli galaxishalmazokéval vetették össze. A CL J1449+0856 vöröseltolódása ez alapján z = 2,07-nek adódott, ami azt is jelenti egyben, hogy abban az állapotában látjuk, amikor az univerzum kora a mainak körülbelül negyede volt, azaz az ősrobbanás után mintegy hárommilliárd évvel.

Miután Gobat és munkatársai meghatározták a CL J1449+0856 távolságát, a Hubble és a Spitzer űrteleszkóppal, illetve a VLT-vel alaposabban megvizsgálták a halmaz egyes galaxisait is. Ennek eredményeként azt találták, hogy a galaxisok legtöbbjében nem folyik jelentős csillagkeletkezés, azok olyan csillagokból állnak, melyek kora már legalább egymilliárd év, azaz a tömegében a legközelebbi galaxishalmazhoz, a Virgo halmazhoz hasonlító objektum már egyáltalán nem fiatal. Ezt támasztják alá az ESA XMM-Newton röntgenteleszkópjával végzett mérések is, amelyek alapján kimutatható a galaxishalmazokban a tagok közötti űrt kitöltő, a halmaz centruma felé sűrűsödő, de egyébként híg, nagyon forró gáz jelenléte. Ilyen gáz csak a saját gravitációja által erősen összetartott idősebb halmazokban van, a fiataloknak egész egyszerűen még nem volt elég ideje, hogy összegyűjtésék azt.

Gobat konklúziója szerint ha további észlelések során sok ilyen távoli, de idős halmazt sikerül detektálni, akkor az a korai világegyetemre vonatkozó mai elképzeléseink újragondolásának szükségességét is felvetheti.