A Palomar Transient Factory tranzienskereső program révén az utóbbi két évben számos, az átlagosnál fényesebb szupernóvát azonosítottak, melyek a Tejútrendszerünknél jóval kisebb, törpegalaxisokban következtek be. Ez a fejlemény meglepte a kutatókat - korábban ugyanis úgy vélték, hogy a legnagyobb energiájú robbanásokat produkáló, azaz a legnagyobb tömegű csillagok előfordulása statisztikailag a nagyobb méretű, jóval több égitestet tartalmazó galaxisokban gyakoribb.
J. D. Neill és munkatársai a NASA ultraibolya tartományban működő GALEX műholdjával vették alaposabban szemügyre a kisméretű szülőgalaxisokat, hogy a végére járjanak a rejtélyes ellentmondásnak. A fiatal, nagytömegű csillagok nagy mennyiségben bocsátanak ki ultraibolya sugárzást, így a GALEX ideális eszköznek bizonyult a célgalaxisok csillagkeletkezési rátáinak, valamint a csillagok tömegeloszlásának feltérképezésére.
Az eredmények első közelítésben beigazolták a várakozásokat - a vizsgált törpegalaxisok jellemzően kis tömegűek, és alacsony intenzitással zajlik bennük az új csillagok keletkezése (vagyis a nagy tömegű csillagok száma is alacsony). Az ellentmondás feloldását a galaxisok fiatal kora jelentette; emiatt a nagytömegű csillagoknak még nem volt idejük nagy mennyiségű, héliumnál nehezebb elemmel beszennyezni környezetüket.
Néhány korábbi tanulmány szerint pedig összefüggés van a csillagok fémtartalma és tömegvesztési rátájuk között; az alacsonyabb fémtartalmú csillagok kevesebb anyagot veszítenek életük utolsó fázisaiban, mint a nagyobb, idősebb, így fémekben gazdagabb galaxisokban lévő társaik. Így, bár a törpegalaxisokban kevés nagytömegű csillag van, összességében - legalábbis a mostani eredmények szerint - közülük kerül ki a legtöbb, igazán nagy tömegűként felrobbanó, extrém fényes szupernóvává váló csillag.