A kutatók Lauranne Lanz, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ csillagászával az élén a NASA két űrteleszkópjának felvételeit elemezte. A GALEX (Galaxy Evolution Explorer) az ultraibolya tartományban vizsgálja az égboltot, ezeken a hullámhosszakon főleg a nagy energiájú jelenségek, forró égitestek tanulmányozhatók. A berendezés eredeti célja a távoli és ősi galaxisok vizsgálata volt, elsősorban a születésük után jellemző heves időszakot tanulmányozta, amikor temérdek égitest született bennük, néha szinte robbanásszerű sebességgel.

A másik a Spitzer-űrtávcső, egy infravörös tartományban működő csillagászati műhold. A fény különböző spektrumaiban kódolt információ ugyanis komplexebb képet fest, mivel a galaxisok különböző elemeit emeli ki - olvasható a ScienceDaily tudományos hírportálon.

"Ahhoz, hogy megértsük a múltunkat és megismerjük a jövőnket, meg kell tudnunk, hogy mi történik, amikor galaxisok karamboloznak. Ám mivel az ilyen ütközések a kezdetektől a végkifejletig néhány millió, de akár több milliárd évig is eltarthatnak, nem követhetjük végig az eseményeket. Helyette apránként kell összeszedegetni az adatokat az összeolvadás különböző fázisaiban lévő galaxisok megfigyelésével. Ennek megfelelően összeállítottuk a kozmikus ütközések atlaszát, ez az első lépés annak megismerésében, hogy hogyan születnek, növekednek és fejlődnek a galaxisok" - magyarázta Lauranne Lanz.

Mivel a GALEX a fiatal, forró csillagok által kibocsátott fényt észleli, a Spitzer viszont a csillagok által felhevített porfelhőket, valamint maguknak a csillagoknak a felületét látja, ily módon a két műhold felvételeinek együttes vizsgálata azokat a régiókat mutatja meg, ahol a legintenzívebb a csillagképződés, az újszülött csillagok számbavételét téve lehetővé.

A galaktikus karambolok ösztönzik a csillagképződést. Némely esetben több, némely esetben kevesebb csillag születik. Lauranne Lanz kollégáival azt szeretné kideríteni, hogy milyen fizikai tényezők befolyásolják a galaktikus termékenységet. Kutatásaik elősegítik a galaxisok karamboljainak számítógépes modellezését is.

"Feltételezéseink helyességét ötmilliárd év múlva igazolja, vagy cáfolja meg az élet, amikor a Tejútrendszer összeütközik az Androméda-galaxissal" - jegyezte meg Lauranne Lanz.