A csillagközi anyag jellegzetes szálas, ún. filamentáris szerkezetet mutat, amelyek akár több fényév hosszan is elnyúlhatnak. A Herschel-űrtávcső korábbi eredményei alapján a kutatók kimutatták, hogy a csillagkeletkezési folyamatok az úgynevezett filamentumok legsűrűbb részein kezdődnek meg. Az Aquila (Sas) csillagkeletkezési régióban például több mint száz fiatal csillagot örökített meg a Herschel egy ilyen filamentumban.

Bár korábbi műszerek is kimutatták már a csillagközi anyag filamentáris szerkezetét, a Herschel az első olyan távcső, amelynek segítségével lehetőség nyílik ezek szerkezetének pontos meghatározására. Elődeinél nagyobb érzékenysége és felbontása lehetőséget nyújt a különleges objektumok alaposabb vizsgálatára is. A szakemberek által tanulmányozott IC 5146 csillagkeletkezési területen 90 filamentumot sikerült azonosítani, amelyek vizsgálatakor kiderült, hogy hosszúságuktól és sűrűségüktől függetlenül mind hasonló, 0,3 fényév vastagságúak. A számítógépes modellekkel összehasonlítva kiderült, hogy ez leginkabb azzal az elmélettel van összhangban, amely szerint a csillagközi anyag szálas szerkezetét turbulens folyamatok és mechanikai lökéshullámok alakítják.

Mivel a csillagközi anyag turbulens, többek között a szupernóva-robbanások által leadott mechanikai energiának köszönhetően, benne a hideg és ritka csillagközi anyagra jellemző hangsebességnél gyorsabban terjedő lökéshullámok haladhatnak. Ezek a lökéshullámok a hangrobbanásként ismert jelenséget előidézve összenyomják a csillagközi felhők ritka anyagát, amely a számítógépes modellek szerint a megfigyelt nagyléptékű szálas szerkezetet hozza létre. Ezek a megfigyelések fontos adalékot jelentenek a csillagfejlődési elméletek számára.