A Voyager-1 űrszonda 34 éve utazik a Naprendszer határa felé, most több mint 17 milliárd kilométerre jár a Földtől, a helioszférának nevezett zónában, ami a Naprendszert és a mélyűrt elválasztja. A szonda továbbra is küldi a mérési eredményit a NASA központjába, ahol ezeket elemezve a kutatók meglepő felfedezést tettek: a Naprendszer határvidékén hatalmas mágneses buborékokat találtak.

A csillagászok eddig úgy gondolták, a Nap mágneses mezeje a távolsággal fordítottan arányosan egyenletesen csökken, majd megszűnik. A Voyager mérései azonban azt mutatják, nem ennyire egyszerű a helyzet, a helioszférában óriási, több mint százmillió kilométer átmérőjű buborékokba rendeződik a mágnesesség. Ezek állandó, kaotikus mozgásban vannak, mint egy pezsgőfürdő vizében a buborékok.

A csillagászok szerint a jelenség magyarázata az lehet, hogy a Nap forgása sem egyenletes, így a mágneses térben fodrozódás alakul ki, mint amikor kavicsot dobunk a vízbe. A Naprendszer határvidékén ezek a fodrok összetorlódnak, és óriási buborékokat hoznak létre. A NASA kutatói most arra a kérdésre keresik a választ, hogy hogyan reagálnak a mágneses buborékok a mélyűrből érkező kozmikus sugárzásra (ezeket a Nap mágneses mezeje téríti el, megvédve tőlük a belső bolygókat). A kutatásra lesz idejük bőven, a Voyager-1 ugyanis még jó ideig nem hagyja el a helioszférát.