Egy kvazárt vesz körül óriási mennyiségű vízgőz 12 milliárd fényévnyire a Földtől. 140 billiószor több víz kering ott, mint amennyi a Föld óceánjaiban van, és négyezerszer több, mint amennyi az egész Tejútrendszerben.
Amerikai csillagászok két csoportja a világegyetem legnagyobb és legtávolabbra lévő víztárolóját fedezték fel.
A víz, amelynek nagysága 140 billiószor több, mint a Föld óceánjaiban lévő összes víz, egy kvazárt vesz körül több mint 12 milliárd fényévnyire bolygónktól.
"A kvazár körüli környezet páratlan, abban az értelemben, hogy az állítja elő ezt a hatalmas tömegű vizet. Ez újabb bizonyítéka annak, hogy a víz mindenütt elterjedt szerte a világegyetemben" - mondta Matt Bradford, a NASA pasadenai Jet Propulsion laboratóriumának tudósa.
Bradford csoportja az egyik, amelyik felfedezte ezt a páratlan jelenséget, és most az Astrophysical Journal Letters-ben publikálta felfedezését.
A kvazár csillagszerű (azaz kvázisztelláris) rádióforrás. A kvazárok általában nagy vöröseltolódású, távoli galaxisok aktív magjai, amelyek az ősrobbanás után 2-3 milliárd évvel voltak a leggyakoribbak. Energiakibocsátásuk erősen változik, általában körülbelül tízezerszerese a Tejútrendszerének, és főként
nagyenergiájú sugárzásból áll. Az aktivitást egy óriási tömegű központi fekete lyuk hozza létre, amelybe környezetéből anyag áramlik.
Mindkét csillagászcsoport az APM 08279+5255 nevű kvazárt vizsgálta, amelynek fekete lyuka 20 milliárdszor nagyobb, mint a Nap és annyi energiát termel, mint ezer billió Nap.
A csillagászok számoltak azzal, hogy az univerzum ily távoli részében létezik vízgőz, ám ilyen távol még soha nem találták nyomait. A Tejútrendszerben létezik vízgőz, ám teljes mennyisége négyezerszer kisebb, mint a kvazárban lévőé.