"A Jupiter számtalan titkot rejt arról, hogy miként alakult ki a Naprendszerünk" - hangsúlyozta Scott Bolton, a Juno-küldetés vezető tudósa. Az asztrofizikusok meggyőződése szerint a Jupiter volt az első bolygó, amely a Nap megszületése után kialakult, bár nem ismeretes, hogy miként zajlott a folyamat. A puzzle egyik kulcsfontosságú hiányzó eleme, hogy mennyi víz rejlik az óriásbolygó belsejében, amely ötször nagyobb távolságra van a Naptól, mint a Föld.

A Jupiter a Naphoz hasonlatosan elsődlegesen hidrogénből és héliumból ál, de elvétve előfordulnak más elemek is, így például oxigén. A hidrogénmolekulák és az oxigén házasságából víz keletkezik, amelynek mennyiségét a Juno fedélzetén lévő nyolc műszer egyike, a mikrohullámú radiométer állapítja meg. A bolygó légkörében található víz közvetlen összefüggésben van azzal, hogy hol és miként alakult ki a Jupiter. Némely adat azt sugallja, hogy a planéta inkább a Naprendszerünk hidegebb, távolibb vidékein alakult ki, majd a központ felé vándorolt. Más számítógépes modellek azt mutatják, hogy a Jupiter jelenlegi helyén született meg, összegyűjtve az ősi eljegesedett hólabdák anyagát.

Bárhogy is született, a Jupiter a Naprendszer messze legnagyobb bolygójává nőtte ki magát: tömege két és félszer haladja meg a többi testvérbolygó együttes tömegét. Hatalmas gravitációs ereje lehetővé tette, hogy gyakorlatilag teljes egészében megtartsa eredeti építőanyagát. "Ezért oly érdekes a Jupiter. A Juno segítségével valóságos időutazásra vállalkozunk, visszamegyünk az időben, hogy megértsük: honnan jöttünk és hogyan alakultak ki a bolygók" - magyarázta Scott Bolton.

A Juno az első Jupiterhez induló űrszonda, amelynek az energiaellátását napelemtáblákkal biztosítják. A célhoz ötéves utazás után 2016 júliusában érkezik meg, majd az űrszonda átpréseli magát a szűk résen, amely a bolygó felszínét a Jupiter sugárzási övezetétől elválasztják.

Az űrszonda egy éven át kering ötezer kilométeres magasságban a bolygó felszíne fölött. Feladatai között szerepel az atmoszféra összetételének felderítése, hőmérsékletének megállapítása, a felhőmozgások feltérképezése, ahogy a bolygó mágneses terének mérése, hogy megismerjék belső szerkezetét. A Juno elvégzi a magnetoszféra részletes vizsgálatát a sarkoknál, figyeli a sarki fényeket, és igyekszik felderíteni az atmoszférára gyakorolt hatásukat.

Eddig csak egyetlen űrszonda, a Galileo állt pályára a Jupiter körül, 1995. december 7-én. Több mint hét éven keresztül keringett a bolygó körül, miközben többször megközelítette a Galilei-holdakat és az Amaltheát. A Galileóról indított légköri szonda 58 percen át gyűjtött adatokat, mielőtt végzett volna vele a bolygó iszonyú gravitációs ereje és a magas hőmérséklet. A Galileo ugyanilyen sorsra jutott, amikor 2003. szeptember 21-én szándékosan irányították a bolygó légkörébe.

A Juno elektronikus szívét titán védőburokkal óvják a nagy erejű töltött részecskéktől és Jupiter erős mágneses terétől. E célra összesen 200 kilogramm titánt használtak fel, de bizonyos elektromos berendezéseket volfrámból készítettek, és olyan is akad, amelynek van saját sugárvédelmi doboza. Egy év letelte után azonban a Juno sem kerülheti el a sorsát, beleveti a magát Jupiter légkörébe. Így megelőzhető annak a veszélye, hogy beszennyezzék a Jupiter holdjait, amelyek az élet hordozói lehetnek.