Az új planetáris köd felfedezője Matthias Kronberger után Kronberger 61 (Kn 61) jelzéssel ellátott planetáris köd a Kepler-űrtávcső által vizsgált égi mezőben található. A felfedezést a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) tenerifei szimpóziumán jelentették be, ahol közzétették az objektumról az északi Gemini teleszkóppal készült felvételt is.
A planetáris ködök óriási fénylő gázburkok, melyeket idős csillagok dobtak le magukról. A máig megőrzött, de némileg megtévesztő elnevezésük még a 18. századból származik, ugyanis az első megfigyelt példányaik az akkori kisebb teleszkópokban olyan benyomást keltettek, mint a Naprendszer gázóriásai.
Jelenleg körülbelül 3 ezer planetáris ködöt ismerünk, a statisztikák alapján gyakori objektumoknak tűnnek a galaktikus szomszédságunkban, ennek ellenére a kialakulásuk részletei még nem teljesen tisztázottak. Orsola De Marco (Macquarie University, Sydney) szerint a tankönyvi magyarázatok alapján a legtöbb közepes tömegű csillag, még a magányos Nap is eljuthat abba a fázisba, amikor planetáris ködöt létrehozva ledobja magáról a külső rétegeit, a legújabb elméletek azonban azt sugallják, hogy ezek az objektumok csak szoros kettős rendszerekben, esetleg már kialakult bolygórendszerekben jöhetnek csak létre.
Ez utóbbi elképzelésnek ellentmondani látszik, hogy csak nagyon kevés planetáris köd esetében mutatkozik kettősnek a központi csillag. George Jacoby (Giant Magellan Telescope Organization, Carnegie Observatories) szerint azonban ennek legvalószínűbb oka az lehet, hogy földi megfigyelésekkel nem tudjuk detektálni a kísérőket, a kettősséget. Ez a helyzet azonban rövidesen javulhat, amint a Kepler-űrtávcső megfigyelési programjában megjelennek ezek az objektumok. Jó célpontokat találni azonban nem könnyű, mivel a Kepler-mezőben nagyon kevés planetáris köd ismert, ezért a profi csillagászok felvették a kapcsolatot a Deep Sky Hunters csapattal, akik átvizsgálták a már létező adatbázisokat eddig ismeretlen planetáris ködök után kutatva a Kepler fix látómezejében. A Kn 61 a csoport második megerősített azonosítása, de elképzelhető, hogy rövidesen a harmadik is meglesz. Kronberger elmondása szerint néhány órai vizsgálódás után rábukkant a kékes ködre, melynek központi csillaga is kék, így nagyon jól illeszkedik a planetáris ködök sorába. Jacoby elismerően szólt az amatőrök munkájáról, szerinte a szoros együttműködés nélkül ez a felfedezés nem következett volna be a Kepler-misszió befejezése előtt.