A Swift J1644+57 irányából 2011 márciusa óta fogható intenzív röntgensugárzás. Amikor a Swift műhold detektálta a kezdeti nagyenergiájú pulzust, a csillagászok azt gondolták, az univerzum távoli részén található nagytömegű csillag pusztulását kísérő jelenséget, egy gammafelvillanást láttak. A 2011. március 30-án az Expanded Very Large Array távcsővel végzett megfigyelések azonban egy fényesedő rádióforrást mutattak a Swift röntgenpozíciójához közeli galaxis centrumában. A forrás ráadásul még mindig fényes a röntgentartományban is, annyira, hogy a Swift műhold valószínűleg a következő évben is tudja még észlelni. Ez a viselkedés merőben szokatlan.

Az elképzelések szerint az elnyújtott esemény nem más, mint egy Naphoz hasonló csillag elnyelődése a távoli galaxis centrumában rejtőzködő, nyolcmilliárd naptömegű fekete lyukban. A fekete lyukhoz túl közel került csillagot szétszaggatják az árapály-erők, anyaga egy akkréciós korongon keresztül spirálozik a fekete lyukba. Mielőtt az végleg elnyeli, több millió fokra melegszik, emiatt intenzív röntgensugárzó lesz. Az anyag bespirálozásának kísérőjelensége a fekete lyuk forgástengelye mentén két irányban kifele meginduló részecskekiáramlás. Az EVLA által detektált rádiósugárzás akkor jön létre, amikor ezek a részecskeáramok a környező intersztelláris közeggel ütköznek.

Míg a szupernehéz fekete lyukak által generált részecskeáramok évtizedek óta ismertek, Andreas Brunthaler szerint ez az első eset, hogy kialakulásukat is figyelemmel kísérhetjük. Az észlelések azt jelzik, hogy a rádiósugárzást kibocsátó régió még most is a fénysebesség több mint felével tágul. Ezt időben visszafele követve a kutatók meg tudták erősíteni, hogy az jelenség akkor indult, amikor a Swift először észlelte a röntgenforrást.