Az űrhajósoknál csontritkulást és izomvesztést tapasztalnak a súlytalanságban eltöltött hosszabb időt követően, egy új tanulmány pedig azt is megmutatta, hogy a látást is károsan befolyásolja a hosszas űrbéli tartózkodás.

A tanulmányhoz az Egyesült Államok űrprogramjában részt vevő harminc asztronautát vizsgálták meg. A hosszabb időt, legalább hat hónapot űrmisszióban töltött űrhajósok csaknem fele számolt be arról, hogy gondjai voltak a közeli tárgyak éles látásával, amíg az űrben tartózkodott, és még egy ideig azután is, hogy visszatért a Földre.

A rövidebb időt űrben töltött asztronauták 23 százaléka mondta, hogy problémája volt a közellátással a misszió alatt és a hazatérés után is.

Az amerikai űrhajózási hivatal, a NASA által támogatott kutatásban hét olyan űrhajóst is megvizsgáltak, akik több mint hat hónapos űrútjuk után látási problémákra panaszkodtak. A vizsgálatok a szemet ért többféle stresszre utaltak, így például folyadék gyűlt fel a látóideg körül, laposabb lett a szemgolyó, vagy apró redők alakultak ki a retinát ellátó erek mentén.

Tom Mader kutatásvezető, az Alaszkai Őslakosok Orvosi Központjának munkatársa úgy véli, hogy a megfigyelt jelenségeket a szemet körülvevő folyadék megváltozott nyomása okozza, amit a földihez képest kisebb gravitáció vált ki. A folyamat pontos leírása azonban még várat magára.