David Elbaz (CEA Saclay, Franciaország) és munkatársai a megállapítást az ESA Herschel infravörös űrteleszkópjának megfigyelései alapján tették. A Herschel kettő, a telihold méretének harmadával megegyező területet vizsgált az égbolton több infravörös hullámhosszon. A területeken több mint ezer galaxist azonosítottak, melyek kora a Világegyetemének 80%-át fedi le. A megfigyelés azért különleges, mert a Herschel széles infravörös hullámhossz-tartományban képes vizsgálódni, így a korábbiaknál sokkal teljesebb képet tud adni a csillagkeletkezési folyamatokról.

A ma elfogadott elképzelések szerint a csillagkeletkezés üteme a korai Univerzumban 10 milliárd évvel ezelőtt tetőzött, amikor a galaxisokban a Tejútrendszerben ma megfigyelhető csillagkeletkezési ráta akár 10-100-szorosa is előfordulhatott. Az ilyen heves csillagkeletkezés nagyon ritka, és úgy tűnik, minden esetben galaxisok ütközésével hozható kapcsolatba. A csillagászok ez alapján úgy gondolták, hogy ez az univerzum teljes története során is így működött.

Elbaz és kollégái a Herschel észlelései alapján azonban úgy találták, hogy ez a nagyon távoli, fiatal galaxisok esetében nem így van, a galaxisütközések marginális szerepet játszottak a csillagkeletkezési folyamatok kiváltásában. A különböző infravörös tartományokban mérhető luminozitások arányai alapján azt a következtetést vonták le, hogy a csillagkeletkezési ráta nagysága azon múlik, hogy az adott galaxisban mennyi gáz van, és nem azon, hogy a galaxis kölcsönhat-e egy másikkal vagy sem.

Elbaz szerint a kölcsönhatásnak csak azon esetekben van szerepe, ahol nincs meg eleve a szükséges gáz. Ez a helyzet a közeli tartományok galaxisaiban, amelyekben a sok milliárd éve zajló csillagkeletkezés miatt már erősen megfogyatkozott az ősi gáz. A kutatás a csillagkeletkezésről, illetve a galaxisok fejlődéséről a korábbiakhoz képest statikusabb képet fest, melyben a legtöbb csillagváros lassú és természetes módon növekszik a környezetében található gáz beszippantásával.