A hollandiai SRON Netherlands Institute for Space Research kutatóközpont csillagászai egy egész űrtávcsőflottát állítottak csatasorba, hogy minél több információt tudjanak kideríteni a Markarian 509 jelű galaxis központi fekete lyukáról. A tőlünk félmilliárd fényévre lévő, 300 millió naptömegnyi objektum azért került a kutatók érdeklődésének középpontjába, mert ez az egyik legfényesebb aktív galaxismag, amit ismerünk.

A röntgentartományban érzékeny űreszközök (Chandra, XMM-Newton, Swift) mellett az INTEGRAL gamma-űrtávcsövet és a Hubble űrtávcsövet is bevonták a vizsgálatokba. Az eredmények alapján a galaxismag kifejezetten fényes ultraibolyában és röntgenben; ráadásul az UV-sugárzás változása és a röntgen-tartománybeli intenzitásváltozások összefüggést mutatnak.

Az UV- és röntgen-fényváltozások szinkronban történő változását a kutatók egy forró plazmaréteg (korona) létével magyarázzák, ami elnyeli az UV-sugárzás egy részét, és az energiát röntgenfotonok formájában bocsátja ki újra.

A modellek alapján az erős nagyenergiájú sugárzás a fekete lyuk felé nagy sebességgel áramló részecskéktől ered; azonban helyenként a sugárzás már olyan mértékű, hogy az áramló gáz egy részét kifújhatja a központi objektum környezetéből. Ilyen kidobódott anyagcsomókat a fekete lyuktól több mint 15 fényév távolságra is sikerült azonosítani; a kifúvási sebesség pedig a számítások szerint elérheti a 700 km/s értéket.