Francia és észak-amerikai egyetemek csillagászai több hullámhossztartományban vizsgálták a Lutetia kisbolygót, hogy megállapíthassák az anyagi összetételét. A kutatók a Rosetta OSIRIS műszere, az ESO NTT teleszkópja, a Spitzer Űrteleszkóp, valamint a NASA Infrared Telescope Facility által összegyűjtött adatok kombinálásával létrehozták a valaha készített legösszetettebb spektrumot egy aszteroidáról. Az így kapott színképet ezután összehasonlították a Földön talált, korábban laboratóriumokban vizsgált meteoritok spektrumával. Egyetlen típusú meteorit – az ensztatit-kondritok – színképe mutatott egyezést a teljes tartományban.

Az ensztatit-kondritok a korai naprendszer alkotóelemei, magnéziumtartalmú szilikátásványokat tartalmazó meteoritok. Úgy vélik, hogy ez az anyag a fiatal Nap közelében keletkezett, és fontos építőeleme volt a kőzetbolygóknak, legfőképpen a Földnek, a Vénusznak, valamint a Merkúrnak. Az elképzelések szerint a Lutetia eredetét nem az aszteroidaövben kell keresni, hanem Napunkhoz sokkal közelebb. Így viszont felmerül a kérdés: hogyan került a Lutetia a kisbolygóövbe?

A csillagászok becslései szerint az ilyen típusú égitestek kevesebb mint 2 százaléka került ki a Föld keletkezési régiójából az aszteroidaövbe. A belső Naprendszer égitestjeinek nagy része beleolvadt az éppen kialakulóban lévő bolygókba. Azonban a nagyobb darabok, melyek átmérője a száz kilométert is elérheti, kivetődtek a csillagunktól távolabb eső, biztonságosabb pályákra.

A Lutetia – amelynek átmérője nagyjából száz kilométer– is egy ilyen kivetődést élhetett át az egyik kőzetbolygó megközelítésének hatására, melynek következtében pályája is lényegesen megváltozott. A kisbolygó vándorlása közben bekerült a fiatal Jupiter vonzásába, ami szintén felelős a Lutetia pályájának további változásaiért. Úgy vélik, hogy a Lutetiát is egy ilyen pályaváltozás tette az aszteroidaövezet betolakodójává négymilliárd évvel ezelőtt.

Korábbi tanulmányok is mutatták már, hogy a Lutetia nagyban eltér a többi kisbolygótól, melyek az aszteroidaövben találhatók – az aszteroidák mindössze egy százaléka rendelkezett hasonló színképpel, valamint felszíni adottságokkal. Az új kutatások rámutattak a Lutetia különlegességére: az egyik ritka túlélője a kőzetbolygók, mint például Földünk keletkezésének.

„A Lutetia az egyik legnagyobb és legritkább hordozója a kőzetbolygók anyagának az aszteroida-övben. Ez megfelelő célponttá teszi egy jövőbeli mintagyűjtési küldetéshez, s így még közelebbi betekintést nyújthat bolygónk történetébe” – foglalta össze a vizsgálat jelentőségét Pierre Vernazza (ESO), a kutatás vezetője.