Március 5-én hajnalban csillagászok a Nap korongján március 2-án megjelent AR1429 jelzésű napfolt eddigi legerősebb napkitörését (flerjét) észlelték. A heves energiakitörés a csillag felszínén zajló erőteljes mágneses tevékenységhez köthető. Ennek következtében jönnek létre a napfoltok is, amelyek a környezetüknél hidegebb területek, és sötét foltként jelennek meg a csillagon.

Az agresszív AR1429 napfolt folyamatosan ontja a kitöréseket, a mostani flert azonban az X-1 kategóriába sorolták, így eddig a legerősebbnek számít a mostani ciklusban – írja a SpaceWeather.com. A napkitörések erősségét egy ötfokú skálán mérik: az A, B, C, M, X betűkkel jelzett szintek között tízszeres a szorzó. Az X erősségű kitörések akár az egész bolygón kimaradásokat okozhatnak a rádiós kommunikációban, a mágneses viharok pedig károsíthatják a rövidhullámú rádiókat, illetve a katonai, tudományos és kommunikációs műholdakat.

A kitörést koronakidobódás (coronal mass ejection, CME) is kísérte. A koronakidobódás a napkorona egy részének kilökődése a bolygóközi térbe – ilyenkor az aktív terület fölötti mágneses fluxuskötegek elszakadnak a felszíntől, majd óriásira fúvódnak fel, és nagy sebességgel eltávoznak a csillagból. A CME jelentősen felerősítheti a sarki fény jelenségét a Föld mágneses mezejében március 6-án és 7-én. A sarki fény ilyenkor az Egyenlítőhöz közelebb is látható, nem csak a sarkkörök közelében.

Amikor a mostani kitörés koronakidobódása eléri a Földet, már egy másik elektromágneses vihar is tombolni fog, melyet a AR1429 napfolt egy korábbi, M2 erősségű kitörése okoz. Itt látható egy animáció a kitörések geomágneses hatásáról.

A 11 éves napciklus már nagyon közel van a 2013-ra várható tetőpontjához. Amikor a nap aktivitása eléri az intenzitásának maximumát, akkor legalább olyan heves napfolttevékenységre számíthatunk majd, amilyen a mostani.