A felfedezést a Cassini két évvel ezelőtt mért adataira alapozza a University College London kutatócsoportja, és leginkább azért fontos, mert ismét bizonyítást nyert, hogy a Naprendszer gázóriásai körüli rendszerekben létezik egy kölcsönhatás, aminek eredményeképp oxigén szabadul fel a jeges holdakból, a földi élethez hasonló folyamatok nélkül. A legvalószínűbb megoldás az, hogy a napból érkező fotonok, vagy az űrből érkező, egyéb nagy energiájú részecskék bombázása szabadítja fel a gázt a fagyott felszínből, de a kutatók még nem győződtek meg az elmélet helyességéről, így tovább kutatják a jelenséget, például geológiai magyarázatokat vizsgálva.

A beszámoló társzerzője, Andrew Coates szerint ugyan fontos és valamennyire meglepő ez a mostani felfedezés, a Szaturnusz negyedik legnagyobb holdjaként ismert Dione nem került be azon égitestek közé, amin a kutatók a földön kívüli élet nyomait keresik. Az eddigi adatok alapján a holdon nincs folyékony víz, ráadásul a talált oxigénréteg olyan vékony, hogy nem is atmoszférának, hanem exoszférának nevezi a Geophysical Research Lettersben most közreadott cikk – tizenegy köbcentiméterre jut egyetlen oxigénion. A Dione testvérholdja, az Enceladus felszíni jégpáncélja alatt folyékony óceánt sejtenek a kutatók, így inkább az, illetve a Jupiter körül keringő Európé, Kallisztó és Ganümédész holdak állnak a kutatások középpontjában.

A Cassini-Huygens űrszonda a NASA, az ESA és az ASI közös projektje, még 1997. október 15-én indították el, és az űreszköz 2004. júliusában állt Szaturnusz körüli pályájára. Az eredetileg 2008-ig tervezett projektet kétszer hosszabbították meg, a jelenlegi tervek szerint 2017-ig küld majd vissza adatokat a földre. A mostani felfedezés mellett a szonda fontos eredményekkel szolgált az általános relativitáselmélet igazolásában is, és a Huygens leszállóegység Titánon elvégzett landolása az első sikeres leszállás volt a naprendszer egy távolabbi égitestjén. A Cassini nevű keringő egyég műszereinek létrehozásában az MTA KFKI Részecske- és Magfizika Kutatóintézet (RMKI) is részt vett: földi ellenőrző és kalibráló eszközeik a fedélzeti magnetométer (MAG) és a plazma spektrométer (CAPS) fejlesztését segítették.