Nem olyan látványos talán, mint egy napfogyatkozás vagy a szuperhold, ennek ellenére életre szóló élmény lehet, hogy június hatodikán hajnalban a kelő nap korongja előtt látszik majd a Vénusz – ebben az évszázadban utoljára.
A csillagászat általában kivételezettek sportja. A hatalmas távcsövekkel, rádióteleszkópokkal, űrszondákkal dolgozó tudomány többnyire csak akkor férkőzik be a hétköznapokba, ha valami szó szerint eltakarja előlünk a Holdat vagy a Napot. Ilyesmi történik majd június hatodikán: egy rövid időre, napkeltétől nagyjából reggel hét óráig a Naprendszer második bolygója, az Esthajnalcsillagként is ismert Vénusz pályája a Föld szerencsés helyeiről nézve éppen a Nap északi féltekéje előtt vezet el. A bolygó látszólagos mérete nagyjából a Nap harmincketted része, vagyis egy ívpercnyi lesz, magyarra lefordítva ez annyit tesz, hogy megfelelő védelem esetén akár szabad szemmel is láthatóvá válik a központi csillagunk előtt elúszó fekete pötty. A méret azonban nem minden, a jelenség értékét elsősorban a ritkasága adja: ha szeretne valami olyat látni, amit még az unokája sem fog, mindenképpen keljen szerdán korán.
A szaknyelvben bolygóátvonulásnak hívják azt, amikor egy kisebb égitest egy nagyobb előtt halad el, kitakarva annak egy részét. A Földről nézve tehát úgy tűnik majd, mintha a Vénusz beállna közénk és a Nap közé. Ha a két bolygó pályája egy szintben lenne, meglehetősen gyakori, 584 naponta bekövetkező, unalmas látványosságról beszélnénk, a két égitest által leírt ellipszisek azonban eltérő dőlésszögűek, így a szerda hajnali Vénusz-átvonulás periodikusan bekövetkező esemény. Méghozzá elég furcsa periodikáról van szó: az egymást követő átvonulások között rendre 8 – 121,5 – 8 – 105,5 év telik el. Utoljára 2004-ben láthattuk a Vénuszt a Nap előtt, legközelebb pedig (mivel a 2117-es átvonulás Magyarország mostani területéről nem lesz megfigyelhető) majd csak a 2125. december 8-án éppen ráérő ükunokáinknak lesz ekkora szerencséjük, bár decemberben nagy eséllyel felhős lesz az ég.
Az átvonulás több fontos megfigyelésre ad lehetőséget. Sajnos a jelenség elejéről földrajzi helyzetünk miatt lemaradunk. Nem látjuk például az első és második kontaktust, vagyis azt, ahogy a Vénusz először kívülről, majd belülről érinti a napperemet. Szerdán hajnali háromnegyed öt körül alakul a napfelkelte, és érdemes már az elejétől ébren lenni, így nagyjából félidőben csatlakozhatunk az átvonuláshoz. A Nap előtt járó Vénusz körül jól megfigyelhető lesz a bolygó vastag, jellemzően szén-dioxidból álló légköre: lesz egy ködös, diffúz sáv a fekete korong körül. A legérdekesebb jelenség a harmadik kontaktus előtt nem sokkal jelenik majd meg: a Nap belső és a Vénusz külső peremét egy vékony, sötét híd köti majd össze. A csillagászati szakzsargonban fekete cseppként ismert effektus úgy jelenik majd meg, mintha a Nap pereme magához akarná szippantani a bolygót, vagy mintha a Vénusz sziluettjét alkotó sötét festék elkezdene átfolyni a napkorong peremébe.
A harmadik kontaktus után egyre kevesebb látszik majd a Vénuszból, annyira, hogy a negyedik kontaktus már a külső peremek érintkezésének elnevezése. Ezt követően rövid ideig, és csak nagyobb teljesítményű távcsővel látszik majd még a bolygó légköre, de néhány perc múlva ez is elmúlik.
A távcső feltalálása óta összesen hétszer volt Vénusz-átvonulás, ebből hatot meg is figyeltek. Mizser Attila, a Magyar Csillagászati Egyesület (MCsE) főtitkára szerint a huszadik század előtt a bolygóátvonulásoknak komoly tudományos jelentőségük volt, az akkori csillagászok ezeket megfigyelve próbálták meghatározni a Nap-Föld távolságot, azonban ezt egyrészt a korabeli eszközök kezdetlegessége, másrészt a megfigyelések (például a fekete csepp okozta) pontatlansága nem igazán tette lehetővé.
A Naprendszeren belüli távolságok meghatározásakor legtöbbször használt mértékegységet, a Nap-Föld távolságot alapul vevő csillagászati egységet végül csak a múlt század közepén, a radartechnológia segítségével sikerült pontosan megadni (1 CsE = 149 597 870 kilométer = 8,33 fényperc), mára tehát klasszikus értelemben véve a Vénusz-átvonulás leginkább csak érdekessége, ritkasága miatt jelentős esemény. A főtitkár elmondta, hogy a nyolc évvel ezelőtti átvonulás alatt sokan csatlakoztak ahhoz az országos kísérlethez, amiben magyarországi mérések alapján megpróbálták kiszámolni a Nap-Föld távolságot, és a megfigyelőpontok nagy száma miatt ez végül egészen pontosan sikerült is. Idén sajnos nincs mód az ismétlésre, mert nem látjuk az egész átvonulást, csak a végét.
Mizser szerint a fekete csepp vizsgálata mellett új lendületet adhat a megfigyeléseknek a Kepler űrtávcső és a Naprendszeren kívüli exobolygók népszerűségének növekedése. A távoli bolygókat kutató kísérlet munkamódszere ugyanis azon az elven alapul, amit szerdán magunk is közelről láthatunk: a több ezer fényévnyi távolságra lévő csillagok előtt elhaladó bolygók ugyanúgy mérhető fényességcsökkenést okoznak, mint a Napba belelógó Vénusz, a Kepler űrtávcső pedig érzékeli ezt.
Ladányi Tamás nemzetközi hírű asztrofotós szerint a legfontosabb, hogy a megfigyeléshez fénycsökkentő hatású szűrők használata szükséges. Mivel a jelenség már a napkelte pillanatában megfigyelhető lesz, a vastag légkör szerencsés esetben – például kissé párás, fátyolfelhős ég – szűrőként is működhet, így az első percekben akár szabad szemmel is megpillanthatunk egy apró, fekete korongot a Nap felszínén. Fontos, hogy szűrő nélküli távcsővel soha, még ekkor se nézzünk a Napba! Ladányi tanácsa alapján később mindenképp redukálnunk kell a napfény erejét, ezt megtehetünk az erre a célra kifejlesztett Vénusz-átvonulás néző szemüveggel, amely eredetileg a Nap és a napfogyatkozások megfigyelésére szolgál. Az 1999-es napfogyatkozásról megmaradt szemüvegek helyett érdemes újakat beszerezni – kivételt képez ez alól a fémes felületű változat, de ezeknél is érdemes átnézni, a legkisebb karcolás is kellemetlen mellékhatásokkal jár. A megfelelő szűrőt bármelyik csillagászati szakboltból be lehet szerezni, pár száz forintos tételről van szó.
Részletek felismeréséhez már távcső szükséges, amelyet kizárólag szűrővel együtt használjunk: ez lehet objektív előtti napszűrő, a napsugárzás legnagyobb részét elnyelő Herschel-prizma, esetleg H-alfa szűrő, bár a két utóbbi felszerelés egyike sem olcsó. Fontos, hogy a kormozott üveg, a padláson talált floppy-lemez, vagy a napszemüveg nem megoldás, sőt több egymás elé tett napszemüveg sem – ha mindenképpen hagyományos eszközt használnánk, a 13-as hegesztőüveg a minimum. A legegyszerűbb megoldás, ha egy távcső mögé helyezett papírlapra vagy falfelületre kivetítjük a napkorongot, így biztonságosan, akár többen is nyomon követhetik az eseményt.
A társas megfigyelést javasolja Mizser Attila is: az MCsE honlapján folyamatosan gyűjtik a helyszíneket, ahol megfelelően felkészített távcsövek, és persze az azokat működtető szakértők várják az érdeklődőket.
Látványos fotókat Ladányi elmondása alapján hosszű fókuszú teleobjektívvel vagy távcsővel készíthetünk. „A napkelte perceiben, ha szép vöröslő a napkorong, szűrő nélkül is látszani fog a Vénusz, egy fekete pöttyként az égitest felszínének jobb felső részén" – mondja. Később persze a fényképezőgép védelméről is gondoskodni kell a már említett szűrőmegoldások valamelyikének alkalmazásával. Ladányi gyakorlati tanácsai szerint a sok fény miatt rövid expozícióval dolgozzunk, és fontos, hogy a gép érzékelőjét ne érje el az objektív által összegyűjtött fény és hő, mert attól károsodhat az eszköz. Külön szépséget adhat az idén különösen aktív napfelszín: a képeken a Vénusz mellett számos gyönyörű napfoltot is megörökíthetünk majd.
A megfigyelési hely kiválasztásával kapcsolatban mindkét szakembertől ugyanazt a tanácsot kaptuk: a legfontosabb, hogy északkeleti irányban semmi se lógjon bele kilátásba. Ha horizontot kör alakúnak elképzelve fokokra bontjuk, ahol a 0. fok északnak, a 90. fok keletnek, a 180. délnek, a 270. fok pedig nyugatnak felel meg, a Nap az 54. foknál bukkan majd elő, érdemes tehát ennek tudatában keresni egy jó helyet a környéken.
Fontos előre tudnunk azt is, hogy az ország mely pontján van a legnagyobb esélyünk arra, hogy felhőmentes égbolton figyelhessük meg a mindössze két órán át látható jelenséget. Kurunczi Rita, az Időkép meteorológusa szerint most még nehéz pontos felhőzeti előrejelzést adni, hiszen a légköri viszonyok a következő néhány napban jelentős változásokon mehetnek keresztül. Ezzel együtt jelenleg úgy tűnik, hogy a hét elejei mediterrán ciklon elvonulása után a szerda már szárazabb, naposabb lesz. Június 6-án hajnalban ezt figyelembe véve keleten-északkeleten valószínűsíthető több felhő, míg nyugatabbra nagyobb esély mutatkozik a megfigyeléshez szükséges, jobb feltételekre. Érdemes odafigyelni a réteges öltözékre is, hiszen 7 és 12 Celsius-fok körüli minimum-hőmérsékletre, illetve északnyugati szélre van kilátás.