A NASA Hold körül keringő űrszondájáról érkezett adatok elemzése után a szakemberek arra jutottak, hogy a Hold déli pólusán lévő, úgynevezett Shackleton-kráter törmeléke akár 22 százalékban is tartalmazhat jeget.

A Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) a fedélzeti magasságmérő lézersugarát használta a vizsgálatokhoz, aminek segítségével kiderült, hogy a kráter alja sokkal erősebben veri vissza a sugarakat, mint a környékbeli kráterek ugyanezen része, erre a jelenségre pedig az a legegyszerűbb magyarázat, hogy a kráter aljának tekintélyes része jeget tartalmaz. „Bár a fényességgel kapcsolatos vizsgálatok a Holdon már korábban is komolyan érdekelték a csoportot, azt tudni kell, hogy minden a jéggel és egyéb illékony anyagokkal kapcsolatos mérés érdekes eredményt hozhat, hiszen a Hold poláris krátereiben a mélyűrben tapasztalható hideg is lehet" – fogalmazott Gregory Neumann, a friss eredményt közlő tanulmány társszerzője a NASA sajtóközleményében. A kráterek különösen hideg, a napfénytől rejtve maradó részein megbúvó jég fontos vízforrás lehet a jövő holdbázisainak.

A felmérés során minden eddiginél pontosabban mérték fel a híres Antarktisz-kutatóról elnevezett, 20 kilométer átmérőjű, 3 kilométer mély Shackletont. A méter egymilliomod részénél is jobb felbontású technológia segítségével az is kiderült, hogy a kráter alján számos kisebb, a Shackletont kialakító ütközés során keletkező kráter található. A felmérés során készített 5 millió méréshez az LRO ötezerszer kerülte meg a Holdat, és a kapott adatok során nem is feltétlenül a kráter alján talált jég okozta fényességkülönbség volt az érdekes.

A Massachusettsi Egyetemen dolgozó kutató, Maria Zuber elmondása szerint a kráter oldalán ugyanezt tapasztalták, pedig abban biztosak voltak, hogy a Nap által könnyedén bevilágított helyen még nyomokban sem találnak jeget. Mint később kiderült, a holdi földrengések és kőzetcsuszamlások miatt a kráter oldalának felszínéről egyszerűen elkopott a sötétebb színű borítás, és a helyét egy világosabb, frissebb réteg vette át.