Központi csillagunk nehezen megfigyelhető régiójában, a kromoszférában kutatja majd a Nap folyamatosan változó mágneses mezejét egy új amerikai eszköz, a SUMI (Solar Ultraviolet Magnetograph Investigation), aminek indítását csütörtökre tervezi a NASA.

A mágneses aktivitás felelős a Napon megfigyelhető szinte minden jelenségért: a napfoltokért, a fáklyamezőkért és a flerekért. Annak ellenére, hogy számos földi telepítésű és űrbéli eszköz kutatja a Nap mágneses jelenségeit, csupán a csillag felületének vagy légkörének bizonyos rétegeit képesek megfigyelni. A kutatók reményei szerint viszont a SUMI lehetővé teszi a kromoszféra megfigyelését. Ezt a réteget egyetlen jelenleg alkalmazott eszköz sem képes észlelni.

„A SUMI esetében az újdonság, hogy az ultraibolya fényt figyeli meg, míg az összes többi eszköz a látható fény és az infravörös fény tartományában végzi az észleléseket” – magyarázta Jonathan Cirtain, a NASA Marshall Űrrepülési Központjának napfizikusa, a SUMI-projekt vezető kutatója.

A Nap atmoszféráját három fő rétegre osztják: a fotoszférára, a kromoszférára és a koronára. A kromoszféra elnevezés színes gömbréteget jelent, mert a napfogyatkozások során vörös fényben ragyog, amit a hidrogénnek köszönhet. Vastagsága körülbelül 10 ezer kilométer, hőmérséklete a fotoszféra tetején mérhető 4300 Kelvinről (4027 Celsius-fokról) felfelé növekszik. Felülről az átmeneti réteg határolja, amiben a hőmérséklet 10 ezer Kelvinről (9727 C) egymillió Kelvinre (99927 C) nő.

A napkitörés (fler) néhány perces heves robbanás a Nap fotoszférájában vagy afölött. A flerek ellentétes polaritású mágneses terek találkozásakor felszabaduló energiából táplálkozhatnak. Hőmérsékletük több tízmillió fok is lehet. Egy-egy fler alkalmával több millió tonna anyag hagyja el a Napot másodpercenként 1000 kilométeres sebességgel. A koronakidobódás a naptevékenység egyik megnyilvánulása: a napkorona egy darabjának kilökődése a bolygóközi térbe. Ilyenkor több tízmillió tonna szuperforró gáz indul útnak.